A doktornő szerint harminc év alatt rengeteget változott az, ami miatt a kisgyerekes anyukák felkeresik őt. Míg a kilencvenes években az volt jellemző, hogy a gyerek betegsége alatt az édesanya inkább saját jogon szeretett volna betegállományba kerülni, hogy a munkáltatója ne tudja a gyereke gyakori betegségére hivatkozva esetleg elbocsátani, manapság a túlhajszoltság miatt betegszenek meg inkább a nők.
„Harminc éve még szinte nyíltan elküldhette a főnöke azt az anyukát, akinek – legalábbis a cégvezető szerint – túl sokat volt beteg a gyereke. Azóta ez a hozzáállás, a felszínen legalábbis, megváltozott, aminek több oka is van. Először is, sokat fejlődött a munkavállalók jogismerete, vagyis tisztában vannak azzal, hogy a főnökük nem bocsáthatja el őket azzal az indokkal, hogy beteg a gyerekük. Másodszor, míg a kilencvenes években alig lehetett munkát találni, most inkább az a jellemző, hogy bizonyos állások hónapok óta betöltetlenek. A munkaadók egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy kirúgjanak egy édesanyát. Harmadszor pedig, és ez a legfontosabb, talán kezdenek rájönni a cégvezetők is arra, hogy az anyák elképesztően jó és megbízható munkavállalók, akik a hátukon is képesek elvinni egy céget, és a gyerekek egyáltalán nem olyan sokat betegek, mint azt sokan elképzelik a gyerektelen fiatalok közül.”
A doktornő pályája kezdetén gyakran fordult elő olyan eset, hogy egy édesanya elsőnek vagy utolsónak érkezett a rendelésre, hogy minél kevesebb ideig kelljen otthon, egyedül hagynia a beteg gyerekét, majd szinte sírva rogyott le a székre, és vallotta be azonnal, hogy neki ugyan semmi baja, de a gyereke beteg, nem mehet óvodába, ezért neki is otthon kell maradnia. A törvény ugyan megengedi, hogy a gyerekorvos ilyen esetben az édesanyát is felvegye betegállományba, sokan nem élnek a lehetőséggel a mai napig. Ennek oka lehet az, hogy félnek a munkáltatótól, de az is, ha nincsenek bejelentve, ezért úgysem kapnának táppénzt erre az időszakra.
Még mindig nem általános, de azért már előfordul, hogy betegség esetén az édesapa marad otthon a gyerekkel, esetleg felváltva vesznek ki egy-egy szabadnapot a szülők. Sajnos úgy tűnik, az emancipáció még nem jutott el odáig Magyarországon, hogy a beteg gyerek ápolása pont annyira legyen az apa, mint az anya feladata. A doktornő különösen érdekesnek tartja, hogy még azokban a családokban is, ahol az apa mindenből kiveszi a részét a takarítástól kezdve a főzésig és gyereknevelésig, a beteg gyerek mellett mégis mindig az anyának kell kimaradnia a munkából. Különösen furcsa ez abban az esetben, ha az anya magasabb pozícióban dolgozik, és még többet is keres a férjénél. Ha még sincs más lehetőség, mint hogy az apa maradjon otthon, akkor a férfiak ugyanúgy inkább magukat íratják ki a felnőtt háziorvossal, mint hogy a jog adta lehetőséget vegyék igénybe, és a gyerekorvos adjon nekik igazolást, mert úgy érzik, nem vennék őket többet komolyan a munkahelyükön, ha betegápolás miatt hiányoznának a munkából.
Az utóbbi évtizedben viszont teljesen más okok miatt keresik fel a rendelőt az anyák.
„Az emberek észre sem veszik, hogy egy mobiltelefon lett a főnökük – mondja Andrea doktornő. – A nap huszonnégy órájában megkapják a munkahelyi e-mailjeiket, amikre sokszor még hétvégén vagy éjszaka is válaszolnak. Még akkor is legalább fél órát foglalkozik vele az agyuk, ha csak a tárgyát olvassák el egy levélnek, de nem nyitják meg. Az emberek többsége évek óta képtelen kikapcsolni, folyamatos készültségben van. Ez az anyákat különösen túlterheli, ugyanis ők azok, akik még a gyerekek feletti ellenőrzést is kézben tartják. Az e-naplók kilencvenkilenc százaléka az édesanyáknak küld üzenetet az új osztályzatról, és nem az apáknak. A mobiltelefonokat ötkor bizony ki kéne kapcsolni, az otthoni wifivel együtt!”
Pár év ilyen pihenés nélküli készenlétben állás teljesen tönkreteszi a nőket. Észre sem veszik, hogy a sok stressz mennyire padlóra küldi az immunrendszerüket, és milyen kialvatlanok. Aztán jön egy vírus, ami másnál csak torokfájást okoz, de a totálisan kicsavart anyáknak tüdőgyulladásuk lesz tőle, amiből hónapokig nem képesek rendesen kigyógyulni. Gyakrabban lesznek allergiások annak ellenére, hogy régebben semmi ilyen panaszuk nem volt, de az inzulinrezisztenciához és a cukorbetegséghez is rövidebb az út egy túlhajszolt elmén és testen át.
„Nem egyszer láttam már olyat, hogy nők inkább nem ülnek be a szaunába egy edzés végén, mert az nem tenne jót a mobiltelefonjuknak, aminek persze az öltözőszekrényben lenne a helye arra a két órára, de akkor rövid kontrollvesztés következne be, amit az anyák nagyon nehezen viselnek. Érzik, hogy pihenésre, sportra lenne szükségük, de nem merik megengedni maguknak hetente kétszer azt a két órát mobiltelefon nélkül.
Havonta találkozom szorongó, a pánikroham szélén egyensúlyozó anyákkal, akik nem hisznek nekem, amikor azt tanácsolom, hogy a problémájukra legjobb gyógymód a valódi pihenés. Nem mernek pihenni.”
A doktornő azt javasolja minden huszonegyedik századi édesanyának, hogy írják be a zsúfolt naptárjukba a pihenést is, és csinálják ugyanúgy végig, mint egy meetinget. Pihenés este héttől fél kilencig, majd hétvégén legalább négyszer megismételni minden héten.