– Gondolom, tudja, hogy van pár miómája? – nézett rám a nőgyógyász a vizsgálat után.
– Mi van??!! – mondtam (csak magamban), hangosan meg ezt: – Nem tudtam, és bevallom, azt sem tudom, hogy pontosan mi is az. De hogy nem jó, azt sejtem…
Régebben ha efféle párbeszédre került sor, annak sokszor műtét lett a vége. Manapság ez már nem feltétlenül szükséges. Az tény, hogy ezt a diagnózist nem szabad fél vállról venni, a mióma ugyanis a méhizom jóindulatú daganatos betegsége. A női szervezet gyakori elváltozásáról van szó, amelynek kialakulását a szakemberek elsősorban hormonális okokra vezetik vissza (a sejtosztódásért felelős tüszőhormonok termelődése állhat a háttérben).
Nem fog fájni (Profimedia)
Tipikus tünetek
- elhúzódó vagy fájdalmas menstruáció
- vérzéskimaradás
- mellfeszülés
- vetélés
- fogantatási nehézségek
- gyakori vizelési inger
- gyulladások
A megtévesztő az, hogy a betegség minden tizedik esetben tünetmentes. A többi esetben az egyik legjellegzetesebb tünet az elhúzódó menstruáció, ami általában fájdalmas és alvadékos. Van, hogy vérzéskimaradás utal a betegség kialakulására, míg másoknál a menstruációt megelőző mellfeszülés lehet intő jel. A korai vetélés is utalhat mióma jelenlétére, vagy épp az, ha sehogy sem akar megfoganni a baba. Ugyanakkor a mióma méretéből is adódhatnak tünetek. A vizelési panaszok közül a gyakori inger is lehet ilyen, vagy az, ha valaki nem tudja teljesen kiüríteni a hólyagját. Az ismétlődő húgyúti fertőzések, vesemedence-gyulladás vagy hólyaghurut kapcsán is lehet következtetni a mióma jelenlétére, de a nehéz székletürítés is intő jel lehet. Egyes esetekben sajnos a koraszülés vagy a korai lepényleválás is lehet a mióma következménye.
Mindez nem hangzik túl jól, de nem szabad megijedni, hiszen a mióma jól gyógyítható betegség még akkor is, hogy a daganat nagy. Bár az is tény, hogy a fogamzóképességet nem mindig sikerül megmenteni.
A gyógyszeres kezelés lényege, hogy az orvos megpróbálja visszaállítani a hormonális egyensúlyt. Korábban bevett szokás volt, hogy akkor is műtötték a pácienseket, amikor lett volna más út is – legalábbis a jelenlegi álláspont szerint. Ma azonban a szakemberek csak azokban az esetekben javasolnak műtétet, amikor fennáll a kockázata annak, hogy a mióma rosszindulatúan elfajulhat. Általában akkor is az eltávolítás mellett döntenek, ha a környező szerveket nyomja el a daganat, de az erős vérzés, a jelentős fájdalom vagy a más módon nem szűnő tünetek is okot adnak a beavatkozásra. Ha műtétre kerül a sor, és a mióma jól megközelíthető, méhmegtartó beavatkozást végeznek az orvosok. Előfordulnak azonban esetek, amikor a méh hüvely feletti részének csonkolása a megoldás, míg szó lehet a méh teljes eltávolításáról is. Utóbbi esetben a petefészkeket vagy megtartják az orvosok, vagy azokat is eltávolítják. A beavatkozás történhet a hason keresztül vagy a hüvelyen át. Utóbbi esetben gyorsabb felépülésben reménykedhetünk.
A mióma gyakoribb 35 éves kor felett, de a legtöbb esetben 45 felett fordul elő a megbetegedés. Megelőzni a változókorban bekövetkező hormonális gondozással lehetséges. Azok, akik a vérzési ciklusukban rendellenességet érzékelnek, feltétlenül forduljanak orvoshoz!