Magzata mentette meg a várandós nő életét

Buliczka Tünde | 2019. Március 28.
A technika fejlődésének köszönhetően manapság a kismamák sokkal körültekintőbben járhatnak el, mint egykor. Egyre több szűrés létezik, és egyre pontosabbak.

Egy új élet születése mindig hatalmas csoda. Az ultrahangos és biokémiai szűrések ma már elég jól kimutatják azt is, ha mégis valamilyen probléma lenne a kezdeti időszakban.

A tudomány jelen állása szerint mindenkiben lappang legalább négy-öt hibás gén, ha ezek szerencsétlen kombinációban találkoznak a partner hasonló génjével, akkor kialakulhatnak nem kívánt mutációk.

Ugyancsak kockázati tényezőként jelentkeznek a káros környezeti hatások. Rákkeltő anyagok belélegzése, vegyszerezett ételek fogyasztása, antibiotikumok szedése: ez mind okozhat rendellenességet, akár a megfoganás előtt érik az anyát, akár utána, a már fejlődő magzatot.

Érdemes tudni, hogy egy esetleges gyógyszeres kezelés másképpen éri a magzatot, mint az édesanyát. Bizonyos hatóanyagok például hosszabb ideig hatnak a magzatra. Persze várandósság idején kerülni kell a gyógyszerelést – hacsak lehet.

Vannak azonban károsító tényezők, amik a legjobb akarat mellett sem kerülhetők el.

A komolyabb tesztek elvégzése minden esetben ajánlott olyan családoknál, ahol korábban előfordult valamilyen genetikai betegség, vagy született bármilyen rendellenességgel gyermekük.

Ha a kismama a terhesség ideje alatt valamilyen akut vagy krónikus betegségben szenved, és gyógyszeres kezelést kap, akkor is érdemes elvégeztetni a vizsgálatokat.

Az első trimeszterben a koponya, a végtagok és a hasfal rendellenességeit nézik, valamint a kromoszómaszámot vizsgálják a tarkóredő mérésekor. Ebben a trimeszterben derülhet fény a Down-szindróma kockázatára is.

A második trimeszterben már konkrétan látszódnak az esetleges problémák. Fény derülhet a szív, a gerinc, a vese és a végtagok rendellenességeire. Szűrést végeznek cukorbetegségre is.

Szerencsére Mónikáék minden gyermeke ép és egészséges

Kocsi Mónika a negyedik gyermekét várja, története tragikus és egyben tanulságos. A második babáját várta, amikor a terhességi rákszűrésnél méhnyakrákot állapítottak meg nála, majd a sikeres műtét után a magzatnál genetikai rendellenességet fedeztek fel. A tragédiák közepette is azt kell mondanunk, szerencse, hogy Mónika mind a négy terhességénél fontosnak tartotta a szűrővizsgálatok elvégzését. „Úgy gondolom, mindent meg kell tennünk azért, hogy időben megtudjuk, rendben fejlődik-e a kisbabánk. Ennek fényében felelős döntést hozhatunk arról, mit tudunk vállalni a jövőben és mit nem.

Mónika második terhességénél derült ki, hogy méhnyakrákja van. Ráadásul a leggyorsabban terjedő fajták egyike, ezért az orvosok azonnal műtétet javasoltak. „Tizenkét hetes terhes voltam, amikor elvégezték a műtétet. A babám jól viselte a beavatkozást, csakhogy másnap közölte az orvosom, hogy a 12. hetes kombinált tesztnél a vérképem rossz eredményeket mutat. Mindezt azután, hogy a genetikai ultrahang szerint még minden rendben volt…

Ezután mintát vettek a méhlepényből (chorionboholy-biopszia), és az eredmény sajnos pozitív lett. A kislánynak súlyos genetikai rendellensége volt, ezért tizennyolc hetes korában Mónikának meg kellett szülnie – orvosi nyelven ez a művi vetélés.

Nincs annál szívszorítóbb megpróbáltatás, amikor egy életképtelen magzatot kell megszülnünk, csak azért, mert nem derült ki időben a betegsége. De úgy gondolom, még mindig ez a jobbik út, nekünk legalábbis az volt. Ezért én amellett vagyok, hogy minden szóba jöhető szűrést végeztessünk el, mert a saját életünk és egészségünk, valamint gyermekünk élete is függhet ezektől a vizsgálatoktól. Nemrég olvastam egy statisztikai kimutatást, mely szerint a legtöbb Down-kóros babát a huszonévesek szülik, mert azt gondolják, ők még fiatalok, nekik nem fontos a szűrés. Én korábban ugyanezt gondoltam a rákszűrésről: Ugyan már! Hamvas harmincas vagyok, engem ezek nem érinthetnek. Tévedtem!

A sors fintora, hogy ha Mónika nem esik teherbe, és ezáltal nem végzik el a rákszűrést, akkor nem derült volna ki a betegsége. „Most lehet, hogy nem tudnék az elsőszülött kisfiammal játszani, nem született volna meg a második kisfiam sem, és nem hordanék a szívem alatt egy újabb leendő életet.

Exit mobile version