A sérülékeny női intim területek védelméről szervezetünk természetes módon gondoskodik: úgynevezett savköpenyt állít elő. Ennek fenntartásában elengedhetetlen szerepe van a tejsavnak, amelyet az egészséges hüvelyben is ott élő, „jótékony” tejsavbaktériumok termelnek.

A hüvelyben élő saját baktériumflóra egyensúlyát az ott jelen lévő tejsavbaktériumok és a savas pH tartja fent.

A hüvelyváladékot élettani körülmények között viszonylag szűk határok között mozgó pH-érték jellemzi: 3,8–4,2. Hogy értsük: a 7-es pH-érték számít semlegesnek, az ennél alacsonyabb savas, az ennél magasabb pedig lúgos közeg. A 4,5 feletti pH-érték tehát – a hüvely esetében – már a fertőzés jele lehet. (A sokat emlegetett „bőrsemleges” kifejezés 5 körüli pH-t jelent.) A tejsav gondoskodik a hüvely állandó savas kémhatásáról, amely védőpajzsként óvja a ezt a sérülékeny területet: segít megakadályozni, hogy elszaporodjanak a hüvelyflórában található baktériumok vagy az esetleg bekerülő kórokozók.

Hogyan lehet ezt a harmóniát megbolygatni?

Ha a hüvelyben élő tejsavbaktériumok száma csökken, az egyben az általuk termelt tejsav mennyiségének csökkenéséhez vezet. Így a hüvely kémhatásának ideális szintje (pH 3,8–4,2) lúgos irányba tolódik el, és gyengül a védekezőrendszer hatékonysága a fertőzésekkel szemben.

Számos olyan tényező létezik, amely felboríthatja a hüvelyflóra egyensúlyát, így előidézheti a savköpeny károsodását. Ilyen például a menstruáció, a szexuális együttlét, a túlzásba vitt vagy az elhanyagolt intimhigiénia, valamint a nem megfelelő tisztálkodószerek (például normál lúgos szappanok) használata. A hormonális fogamzásgátló vagy az antibiotikum szedése hasonló problémát idézhet elő. A serdülők, a változókorban lévő nők, illetve a terhes és szoptató anyák fokozottan kitettek a hüvelyi fertőzések veszélyének.

Mi történik, ha túlszaporodnak a baktériumok vagy gombák a hüvelyben?

Bakteriális hüvelyfertőzés olyankor alakul ki, amikor felborul a hüvely természetes baktérium-összetételének egyensúlya: a hüvelyi pH lúgos irányba tolódik el, a védelmet biztosító Lactobacillusok aránya lecsökken, így gyengül a kórokozókkal szembeni védekezőképesség. Ez a környezet pedig kedvez a káros baktériumok (többnyire E.coli) elszaporodásának. Ilyenkor a hüvelyváladék bőséges, fehér vagy szürkés színű, és kellemetlen, leginkább halra emlékeztető szagú lesz.

A bakteriális hüvelyfertőzést kiválthatja a stresszes életmód, a túlzott alkoholfogyasztás, a túlzásba vitt intimhigiénia (például a gyakori hüvelyöblögetés), és strandolás, uszoda vagy szaunahasználat után is jelentkezhet. Antibiotikum-kúrával a fertőzés jól kezelhető, de azt követően elengedhetetlen a hüvelyflóra regenerálása. Ugyanis az antibiotikum – szedjük azt bármire – nem válogat, és a kórokozókkal együtt a védő Lactobacillusokat is megtizedeli.

Ezzel szemben gombás hüvelyfertőzés esetében a hüvelyben egyébként velünk élő Candida gombák túlzottan elszaporodnak valamilyen számukra kedvező körülmény miatt – például, ha felborul a hüvelyflóra természetes egyensúlya. A hüvelyfolyás ebben az esetben is megváltozik, sárgásfehér színű, állagát tekintve leginkább sűrű, túrós jellegű lesz.

A rendkívül zavaró, égő, viszkető tünetekkel járó hüvelygomba kialakulhat stressz, túlzott intimhigiénia, antibiotikum-kúrák, fogamzásgátló tabletta használata, sok szénhidrát fogyasztása és terhesség miatt is. Szerencsére gombaellenes készítményekkel (kúppal, krémmel vagy tablettával) kezelhető a fertőzés.

(Nyitókép:  tumsasedgars/Getty Images)