8 szépségápolási termék, ami több száz éve nem ment ki a divatból

Miközben a szépségipar folyamatosan újabb és újabb fejlesztésekkel rukkol elő, mi pedig a bőség zavarában alig győzünk válogatni a kecsegtető innovációk közül, léteznek olyan szépségápolási termékek is, melyek több száz éve piacon vannak már és máig is derekasan állják a versenyt a legmodernebb konkurensekkel is. 

Acqua di Santa Maria Novella – 1612

1533-ban a firenzei Santa Maria Novella templom domonkos szerzetesei a házasodni készülő Medici Katalin számára készítették ajándékba az Acqua della Regina (A királynő vize) nevű parfümöt, mely a világ egyik első alkoholos parfümje volt. A kolostor tanácsa aztán 1612-ben létrehozta a Santa Maria Novella Parfüm- és Gyógyszerészeti Laboratóriumát, ahol különféle gyógyszereket és illatszereket állítottak elő, javarészt a kolostor kertjéből származó virágok és gyógynövények felhasználásával. Az  Officina Profumo-Farmaceutica di Santa Maria Novella ma a világ legrégebb óta folyamatosan működő gyógyszertára és szépségmárkája. Legelső, az alapítás idején kereskedelmi forgalomba került parfümük, az Acqua di Santa Maria Novella receptúrája lényegében megegyezett a Medici Katalin számára készült illatéval. A bergamott alapú, citrusjegyekben gazdag parfüm a mai napig is kapható. 

Farina Eau de Cologne – 1709

Johann Maria Farina nem csupán egy illatot, hanem gyakorlatilag egy kategóriát talált fel. Az akkoriban már Németországban élő olasz kémikus a szülővárosát, Santa Maria Maggiorét idézte meg azzal az illattal, melyet 1709-ben alkotott meg. A citrom, bergamott, mandarin, narancs, neroli, grapefruit, dohány, levendula, jázmin, kakukkfű és rozmaring illatanyagait tiszta, desztillált alkoholban oldotta fel, így az sokkal könnyedebb volt, mint az akkoriban megszokott illatesszenciák. Az illatszer az Eau de Cologne, vagyis a kölnivíz nevet kapta, mely márkanév és egyben fajtanév is lett. A terméket Farina kölni üzemében gyártották. Mivel egyetlen üveg kölnivíz egy közember fél éves bérének megfelelő összegbe került akkoriban, ezért elsősorban a felsőbb társadalmi osztályok tagjai vásárolták, Farina rendszeres beszállítója volt az európai királyi udvaroknak is. Az eredeti kölnivizet ma is a nyolcadik generációs családi vállalkozás gyártja.

Yardley London levendulaszappan – 1770

A Yardley London márkát hivatalosan 1770-ben alapította a Cleaver család, története azonban még az 1600-as évekre nyúlik vissza. Nevét William Yardleyról kapta, aki 1823-ban megvásárolta az akkoriban csődbe ment céget az alapító fiaitól. Ezt követően a szappanok mellett parfümöket, púdereket, hajápolási termékeket és más kozmetikumokat is piacra dobtak. A márka termékeinek fő összetevője mindig is a levendula volt: a mai napig is létezik egy különleges levendulafaj, a Lavandula augustifolia, amelyet kizárólag a Yardley London számára termesztenek Dél-Angliában. A cég régóta kapcsolatba áll a brit királyi családdal, úgy tudni, Erzsébet anyakirálynő is nagy rajongója volt a termékeiknek, de II. Erzsébet, Fülöp herceg, Károly herceg, sőt Katalin hercegné is rendszeresen használja a Yardley piperecikkeit.

Pears szappan – 1807

Andrew Pears 1789-ban nyitotta meg borbélyszalonját a londoni Sohóban, vendégköre elsősorban tehetős családok tagjaiból állt. Az akkoriban használatban lévő, legjobb minőségű szépségápolási termékek is gyakran mérgező anyagok, például arzén vagy ólom felhasználásával készültek. Pears épp ezért kísérletezni kezdett egy gyengéd szappan kifejlesztésével, melyet végül glicerin és más természetes alapanyagok hozzáadásával alkotott meg 1807-ben. Ez volt a világ első kereskedelmi forgalomba került áttetsző szappanja, ami az összetételén túl is különösen vonzóvá tette a vásárlók körében. A cég az elmúlt több mint 200 évben többször is tulajdonost váltott, a Pears szappan azonban nem tűnt el a boltok polcairól. Jelenleg Indiában, a Hindustan Unilever gyártja.

Thayers Original Witch Hazel – 1847 

Az orvosi végzettséggel is rendelkező vegyész, Henry Thayer 1847-ben alapította meg vállalkozását a Henry Thayer & Companyt a massachusettsi Cambridge-ben. Növényi kivonatok felhasználásával készült, innovatív termékeket kísérletezett ki és dobott piacra: pályafutása során több mint nyolcszázat (!). Mind közül azonban napjainkig is a legnépszerűbbek a csodamogyoró-kivonattal készült arcápolók. A termékek ma is régimódi eljárással, desztilláció nélkül készülnek, ennek köszönhetően pedig 195 százalékkal több csersavat (tannint) tartalmaznak. A tanninok enyhe antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek, segítenek egyensúlyba hozni a bőr pH-értékét, csökkentik az irritációt és rendkívül hatékonyak a pattanások ellen.

Bourjois Little Round Pot pirosító – 1863

Joseph-Albert Ponsin párizsi színész 1863-ban készítette el a világ első púder állagú pirosítóját: púdert, gyöngyházport, valamint vizet kevert össze, kerek edénykékbe töltötte, majd kisütötte. Lényegében ez volt a Bourjois márka máig is egyik legkeresettebb terméke, a Little Round Pot pirosító első verziója. Ponsin a pirosítón felül további por állagú arcfestéket is kifejlesztett, melyek újdonságot jelentettek az addig használatban lévő, főképp folyékony vagy krémes állagú sminkekhez képest. Termékeit elsősorban színészeknek és színésznőknek árusította. Vállalkozását öt évvel később Alexandre-Napoleon Bourjois vásárolta meg, a márka ma is az ő nevét viseli.

Penhaligon’s Hammam Bouquet – 1872

William Henry Penhaligon az 1868-ban kezdett borbélyként dolgozni a londoni Jermyn utcai törökfürdőben. Első illatát, a Hammam Bouquet-et, melyet maga a törökfürdő ihletett, 1872-ben dobta piacra. Két évvel később át is vette a fürdő vezetését és kibővítette azt egy parfümériával. Az első parfüm, illetve több, az alapító által kifejlesztett illat is a mai napig forgalomban van, méghozzá az eredetivel szinte megegyező, masnival díszített üvegben. 

Vaseline – 1872

Robert Chesebrough amerikai vegyész a pennsylvaniai Titusville olajmezőin végzett kutatásokat, amikor felfigyelt rá, hogy az ott dolgozó munkások  gépeiken keletkező rúdviasszal kengetik a kisebb vágásokat, égési sérüléseiket. A rúdviasz finomításával felfedezte a petrolátumot, amiből aztán kifejlesztette a vazelint, mely a német wasser (víz) és a görög oleon (olaj) szavak kombinációjából kapta az elnevezését. A Vaseline készítésének folyamatát 1872-ben szabadalmaztatta, ám kezdetben a drogériák nem mutattak különösebb érdeklődést iránta. Épp ezért New Yorkba utazott, ahol közönség előtt mutatta be a terméket: savval, illetve nyílt lánggal égette meg a bőrét, majd a zselét a sérüléseire kente, ezzel demonstrálva, hogy mennyire hatékony. Mindemellett ingyenes termékmintákat is osztogatott, ami akkoriban a legkevésbé sem számított bevett gyakorlatnak. A marketingstratégia sikeresnek bizonyult: 1874-re az üzletek már több mint 1400 tégely Vaseline-t adtak el naponta.

Még több szépségtörténelem

• Hajszárító-történelem a gáztűzhelytől az üveggyöngy termisztorig
• Így dobtuk el a hajunkat – A rövid haj, mint női viselet története
• Ma szexinek tartják, régen ezzel takarták el a sebhelyeket