„Ha tíz nap börtönre ítélnek hamisított termék árulásáért, de közben keresek 200 ezer dollárt, megéri?” – dilemmák a kamu kozmetikumok környékén

Egyre több helyen olvasni, tudatosabbak vagyunk, ha kozmetikumok vásárlásáról van szó és közben mégis virágzik a hamisított kozmetikumok piaca, ezekkel a termékekkel pedig az a legkisebb baj, hogy silány a minőségük.

21. századi Teleshop és kamu luxus

Irdatlan pénzeket vagyunk hajlandóak kozmetikumokra költeni. Világszinten 2020-ban 483 milliárd dolláros volt a szépségápolási piac, erre az évre pedig úgy becsülik, a szám 511 milliárdra kúszik fel. Őrült összegekről van szó, aminek elköltését az elmúlt években egyre nagyobb mértékben a közösségi média szereplői döntik el. Autodidakta sminkmesterek, semmiből jött arcápolási szakértők, önjelölt megmondóemberek tömegei toporognak a neten, hogy a 21. század Horst Fuchsaiként elénk tárják, mik most a legnépszerűbb sminkcuccok vagy arckrémek. Na, nem akarom őket lebecsülni, hisz nagyon sokan vannak, akik tényleg értik a dolgukat, olyan sminket készítenek csukott szemmel, amit bárki megirigyelne és a tudatos arcápolásből kiművelődve tényleg hasznos tanácsokat adnak követőiknek. A hitelesség tehát fontos, nyilván, de márkák szempontjából csupán új, jól jövedelmező marketingeszközök. Az Insta-story az új hirdetőtábla, a poszt a magazinos hirdetés. A nagy nevekkel komoly szerződéseket kötnek, (ami önmagában egyáltalán nem baj, ne legyünk naivak, nekik ez a munkájuk, nyilvánvalóan fizetés is jár mellé) a mikroinfluenszerek esetén pedig néhány promo termék is elég hozzá, hogy megszülessenek a kipróbáltam posztok, tutorial videók. „A véleményvezérek akár megduplázhatják egy termék értékesítési forgalmát” – mondja el Lexy Lebsack, a Refinery29 szépségszerkesztője a Netflix Termékkorrupció címen futó dokumentumfilmjében, amiben a hamis kozmetikumok piacát mutatják be.

Ráadásul az elmúlt években egy seregnyi szépségmárka jelent meg, amik sikerüket szinte kizárólag a közösségi médiának köszönhetik. Már nem csak a nagy kozmetikai óriáscégek diktálnak, mint a Coty, az Estée Lauder vagy a L’Oreal Csoport. Ott van Rihanna márkája, a Fenty, A Kylie Cosmetics, ami Kylie Jennerhez kötődik, de Jeffree Star, Huda Kattan vagy a Colour Pop is ide sorolhatók. Ezek az indie márkák a reklámozást szinte teljes mértékben a közösségi médián oldották meg, sokszor csak saját csatornáikon, plusz költségek nélkül.

Hogy keveredik bele mindebbe a hamis termékek piaca? Egyszerűbben, mint gondolnánk.

„Ha ugyanazokat a márkaneveket látod felbukkanni a feededben, előbb utóbb megjegyzed őket. Úgy akarsz kinézni, mint a képeken látod. Meglátsz egy sminket és tudod, ez az, amit használnod kell. Ha megvehetsz valamit, amire az van írva, Kylie LipKit, akkor az státuszszimbólumnak számít. Az elmond valamit rólad. Azt, hogy megengedheted magadnak, hogy komolyan veszed a megjelenésed, és azt használod, amit mindenki más is használ” – ezek már Khue Nong szavai, egy fiatal amerikai lányé, aki személyes történetét osztotta meg a filmben. Elcsábulva a piactéri kínálattól, olyan hamis folyékony rúzst vásárolt, ami pillanatragasztót tartalmazott. Sajnos ez már csak az első használat során derült ki, mikor a rúzs kíméletlenül összetapasztotta ajkait.  

Minek vette meg, igaz?

Igen, igaz. Hogy mire költjük a pénzünket, mi döntjük el. A mi felelősségünk, hogy vásárlás előtt tájékozódjunk, hogy mérlegeljük, kinek, miért fizetünk ki tízezer forintot vagy akár csak egy százast. A képletből azonban nem szabad három tényezőt kivennünk:

• óriási a médiazaj a közösségi médiában. Az influenszerek jelentős része napi szinten tolja az arcunkba a reklámokat, a szétfilterezett, hamis-tökéletességgel áltató fotókat, amik esetén mindig ott a lista arról is, mit visel, mivel festette ki magát, milyen arckrémet kent a fejére. Ez ellen felvértezni magunkat őrült nehéz, és minél fiatalabbak, és/vagy befolyásolhatók vagyunk, annál inkább elhisszük, ha népszerűek akarunk lenni, úgy kell kinéznünk, mint nekik.
• Csakhogy ahhoz pénz is kell, irtó sok pénz. Egy olyan világban pedig, ahol Hailey Bieber olyan arcápolási rutinvideót oszt meg a legnagyobb komolysággal, amiben a termékek összértéke bővel 1000 dollár (300 ezer forint) feletti, a döntő többség érezheti úgy, ki kell találnia valamit, hogy megszerezze a krémeket valahogyan. 
• Gyakran olyan jól sikerül a hamisítás, hogy fel sem tűnik  vásárlónak, mire adott ki pénzt. Az sem segít, hogy számos olyan népszerű márka van, amik itthon, üzletekben nem is kaphatóak, így jó eséllyel tapasztalata sincs a vásárlónak arról, hogyan kellene az eredeti kozmetikumnak kinéznie. 

Mindehhez jön az Instagram-márkák hiperszuper stratégiája, a termékhiány-generálás. Amikor egy új, erősen bereklámozott termékből direkt csak kis készlettel indulnak, hogy aztán az percek alatt elfogyjon, újabb hírt gerjesztve és persze pánikot a rajongók részéről, hogy lemaradtak róla. És az az a pillanat, amikor csapatostól indulnak meg az online piacterek felé, hogy lecsapjanak a vágyott termékre, a hamisítók azonban ott már tárt karokkal várják.

A kozmetikumok megjelenéseinél, készletfeltöltéseinél ugyanis ők is ott vannak, és nem ritka, hogy fizetett embereik a lehető legtöbbet felvásárolnak a termékből csak azért, hogy utána azokat az online piactereket kezdjék el árulni, ezek közé pedig már könnyű bekeverni a hamisítványokat is. Avatatlan szemnek talán fel sem tűnik a különbség, pláne, hogy élőben csak akkor látja, amikor már kifizette és házhoz szállíttatta. A legnagyobb forgalom ugyanis már nem a piacok retkes kis kempingasztalain zajlik, hanem az online térben.

A hamisítók számára óriási előnye a piactereknek, hogy gyakorlatilag bárki beregisztrálhat és (szinte) bármit árulhat rajta. Igaz, az olyan óriások, mint az Amazon vagy az Alibaba hadat üzentek a hamisítvány gyártóknak, azonban gondoljunk bele: ha csak a létező márkák hirdetnének ezeken az oldalakon, működne az üzleti modelljük? Nyilvánvalóan nem. Innentől pedig nem várhatjuk, hogy valaha is eljutunk egy olyan ideális állapotba, amikor biztosak lehetünk benne, hogy eladóik mind megbízhatók, az értékelések valósak és nem vásároltak.

Gagyi csomagolástól a mérgező összetevőkig

Hogy a csomagolás mennyire árulkodó vagy sem a termék eredetiségéről, csak egy dolog. De miből készíthetik a kozmetikumokat? Azokat kenjük a bőrünkre, ajkainkra (és onnan lenyalva juttatjuk szervezetünkbe), szemkörnyékre, kockáztatva így akár egészségünket is. Egyes bőrproblémák, mint a kontakt dermatitisz, különösen a szemkörnyéki részen, a felnőtt bőrfertőzések, bakteriális fertőzések, szemárpa, kötőhártyagyulladás, mind-mind olyan betegségek, amelyeknek jelentősen megnövekedett a számuk az elmúlt években a hamis kozmetikumoknak köszönhetően. Erről Dr. Whitney Bowe bőrgyógyász beszélt a filmben, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az általuk végzett teszteléseken kimutatták már arzén, berillium vagy más rákkeltő anyagok jelenlétét és olyan nehézfémeket is, mint az ólom és higany. A nehézfémekről érdemes tudni, hogy több közülük színezékként is funkcionálhat, ezért néha elég csak ilyet hozzáadni a készítményhez, hogy elérjék a kívánt, jól pigmentált hatást, ráadásul ez sokkal olcsóbb megoldás is, mintha megpróbálnák biztonságosabb összetevőkből kikísérletezni a megfelelően gazdag árnyalatot. 

Durva a nehézfém jelenléte? Van még mellett egy s más, ami szintén növeli megbetegedés kockázatát. A zuglaborokban, kiszuperált gyárépületekben, koszos szobákban készített termékek egy halom baktériummal szennyeződhetnek már a gyártás során is. Ne gondoljuk, hogy gumikesztyűben, laborköpenyben ácsorognak készítőik, vagy azok, akik csomagolják őket. Ráadásul az is kérdéses, milyen körülmények között tárolják, szállítják a hamis termékeket és egyáltalán, mennyire friss összetevőkből, mikor gyártották őket. „Teszteléssel kimutattam már vizeletet, sőt, ürüléket is. Hamisított termékekben gyakorta találnak staphylococcus baktériumokat, ami gennyes pattanásokat, keléseket, kötöhártya-gyulladást is okozhat” – árulta el a bőrgyógyász. 

A filmben megszólaló nyomozók egy érdekes részletre is felhívták a figyelmet: gyakran jóval kifizetődőbb lehet a bűnszervezeteknek hamis termékekkel üzletelni, mint drogokkal. Míg a társadalom viszonylag kis százaléka számít drogfogyasztónak, addig a márkás, drága holmikra szinte mindenki vágyik az élet valamely területén, azonban kevesen vannak, akik mindig, mindenből megengedhetik maguknak ezeket. Így hopp, máris előttünk a milliós tömeg, ami keresi, hogyan tudja elérni az olcsó luxust. Miután pedig a kozmetikai ipar stabil növekedést produkál, a hamisított termékek esetén is borítékolva van az egyre növekvő kereslet.

 – teszi fel a költői kérdést a filmben megszólaló nyomozó, a bűnözők válasza pedig naná, hogy egy határozott igen.

Honnan származnak a hamis kozmetikumok?

Döntő részük Kínából, ahol egyébként számos világmárka legálisan is gyártatja kozmetikumait, ennek is köszönhető, hogy 2017-ben három milliárd dollárnyi legális szépségápolási terméket exportáltak az országból. Mellettük pedig virágzik a hamisított termékek gyártása is, mi több, bármely más gyártó országot messze lekörözi e téren. A bűnszervezeteknek pedig csak egyetlen dolog számít, hogy a leggyorsabban teríteni tudják az árut. Hogy azok milyen körülmények között készülnek, senkit sem érdekel. Az olcsósított összetevőknek is köszönhetően filléres tételnek számító kozmetikumokat a gyártási költség sokszorosáért tudják eladni. Hogy egy, a filmben elhangzott példát említsünk, egy minőségi szemfesték legyártása törvényes módon húsz dollárba is kerülhet a márkának, annak azonban, aki feketén fizetett emberekkel, adózás nélkül, papíron nem létező gyárakban készítteti a hamisítványokat, kijön egyből is, csomagolással, majd eladhatják 20-30 dollárért is.

Egy 2015-ös EU-s tanulmány szerint éves szinten megközelítően 4,7 milliárd euró veszteség éri az iparági szereplőket az Európai Unió piacán, ami az értékesítések 7,8%-át teszi ki. Mi több, úgy becsülik, mindennek a munkaerőpiacra nézve is komoly hatása van, 50 ezerre rúg azok száma, akik így emiatt jutnak munkához. Sőt, ha hozzávesszük az állam számára kieső adókat, járulékokat és egyéb befizetéseket, a számok még magasabbak: 80 ezer munkahellyel és plusz 1,7 milliárd euró kiesett állami bevétellel számolnak.

Hogyan tudjuk kiszúrni a hamis kozmetikumokat?

• Elsőként is, ha valami túl olcsó, felébe, harmadába kerül, mint a bolti ár, az már önmagában is gyanús lehet. Régebbi, kifutó szériáknál talán áraznak le ennyire a drogériák is, de vadiúj kollekciók esetén hiú ábránd azt hinni, hogy megcsináltuk az év üzletét. Az ár azonban nem minden. Egy népszerű, ám hiánycikknek számító sztárkozmetikum esetén könnyen lehet, hogy az eredeti ár többszöröséért is kínálják a hamis terméket, elhitetve annak valódiságát.
• Az is számít, hol vásárolunk – online is. A márkák weboldalain, az ismert, nagy drogériák webshopjában, kozmetikumokra szakosodott webáruházakban eredeti termékeket találunk. A piacszerűen működő felületek, mint az Ebay, Amazon, Aliexpress, Wish, azonban már melegágyai a hamis termékeknek. „Bárhol máshol hamisítványt vagy lopott árut árulnak” – fogalmaz ennél is keményebben Kris Buckner nyomozó a dokumentumfilmben.
• Ezen kívül magát a csomagolást is érdemes szemügyre venni. Az elírások, rossz minőségű nyomtatás, a dobozok, tégelyek láthatóan rossz minőségű összeszerelése mind intő jel lehet. 

És jegyezzük meg: a luxusmárkák termékei drágák. Mindig is azok voltak és mindig is azok lesznek, akár megérik az árukat, akár nem. Olyan, hogy olcsó luxus nincs. A felkapott független márkák is drágák, legalábbis drágábbak jóval, mint a drogériás változatok. Ha egy húszezres szemfesték-palettát megveszünk tízezerért az Ebay-en, egyáltalán nem csinálunk jó üzletet. Értéktelen és veszélyes hamis cuccra adunk ki egy halom pénzt, ahelyett, hogy még spórolnánk egy picit és megvennénk az eredetit. Azt sokalljuk érte? Akkor igazítsuk vágyainkat a lehetőségeinkhez. Ennyit csak megér az egészségünk.

Az eredeti mindig jobb

• Kulisszatitkok a szépségápolás világából – Így készülnek a kozmetikumok
• Erre a 3 dologra figyelj, ha micellás vizet vásárolsz