Ők az Orrok, akik a világ leghíresebb parfümjeit alkották

Rendelkezzen bármilyen karakterrel kedvenc parfümünk, vannak illatok, amelyeknek akkor is elismerjük nagyságát, ha azt egyáltalán nem a mi ízlésünk szerint alkotta meg a parfümőr. A legnagyobb divatházak és parfümházak portékáikról van szó, amik megjelenésükkor nemcsak a márkák életében hoztak nagy előrelépést, de összetételük, illatjegyeik oly különlegesnek számítottak, hogy máig viszonyítási pontként tekintenek rájuk. Nem beszélve arról, hogy hiába teltek el évtizedek születésük óta, illataik ma is nők millióinak szívét szólítják meg.

Felmerül hát a kérdés, kik voltak azok az Orrok, akiknek a Chanel No. 5, a Guerlain Salimar vagy a Givenchy l’Interdit köszönhető? A válaszok olykor meglepőek: volt, aki anozmiában, szaglásvesztésben szenvedett, másról pedig alig találni információt, miközben parfümjeit a világ minden pontját csodálják a mai napig.

Chanel No. 5 – Ernest Beaux

A világ talán leghíresebb parfümének alkotója, Ernest Beaux 1881-ben született Moszkvában, ám apai nagyanyja és édesanyja is francia származású volt, ami tény legalább annyira meghatározó volt, mint amennyire a történelem alakította kénye-kedve szerint az életét. Hogy a parfümök világában épített karriert, valószínűleg inkább a családi kapcsolatoknak, mint mélyről fakadó elhatározásnak volt köszönhető. Féltestvére az Orosz birodalom akkori legismertebb parfümházának, az Alphonse Rallet & Co.-nál dolgozott hivatalnokként, így került oda ő is gyakornoknak az egyik laborba. Itt sajátította el a parfümkészítés mesterségét is, és mint kiderült, tehetsége is volt hozzá. 1907-re a Rallet egyik vezető parfümőre lett, és a következő években számos elismert parfümöt alkotott az orosz elit számára.

A I. világháború kitörése szakította félbe felfelé ívelő karrierjét. Bevonult a francia hadseregbe, és bár eleinte pár hónapos katonai szolgálatra készült, mint tudjuk, a harcok világháborúvá fajultak, 1917-ben kitört az orosz polgárháború is, ő pedig csak 1919-ben szerelhetett le. Franciaországban maradt, és a Rallet időközben Franciaországba menekült egykori alkalmazottainak segítségével a patinás múltú Chiris illatház parfümőre lett. Hogy megrendeléseket szerezzen, felvette a kapcsolatot az orosz arisztokrácia Franciaországba menekült tagjaival is, így ismerkedett össze Dmitrij Pavlovics Romanov orosz nagyhercegen keresztül Coco Chanellel. 

1920 nyarán találkoztak először, amikor több kreációját is bemutatta Chanelnek, ezek egyike lett az azóta ikonikussá vált Chanel No. 5, a szerelem illata. Chanel állítólag csak karácsonyi ajándéknak szánta az illatot száz legfontosabb vásárlója számára, ám a parfüm oly népszerű lett körükben, hogy csakhamar a nagyközönség számára is bemutatták. A siker ellenére Beaux 1922-ben elhagyta a Chiris illatházat, és kapcsolata a Chanellel azt követően folytatódott csak, hogy a Galeries Lafayette áruház tulajdonosai 1924-ben megvásárolták a No. 5 parfüm gyártásának jogait, és Beaux-t kérték fel a Les Parfums Chanel illatház vezető parfümőrének. E pozíciójában számos további Chanel parfümöt alkotott, a Chanel No. 22, a Chanel Gardénia vagy a Chanel Cuir de Russie Parfum is az ő nevéhez fűződik. A parfümkészítéstől 1954-ben vonult vissza, melyet követően 1961-ben bekövetkezett haláláig Párizsban élt.

Guerlain Shalimar – Jacques Edouard Guerlain

Az 1828-ban alapított Guerlain-illatház harmadik generációjához tartozott Jacques Edouard Guerlain, aki nagybátyjától vette át a vezetést és vált vezető parfümőrré.  Közel 400 különböző illatot alkotott, a huszadik századi parfümkészítés irányát kijelölő, azt meghatározó parfümőr volt, olyan parfümök fűződnek a nevéhez, mint az 1912-es L’Heure Bleue, az 1919-es Mitsouko vagy a tán náluk is híresebbé vált, 1925-ben bemutatott Shalimar.

Jacques Edouard Guerlain 1874-ben született, iskoláit Angliában és Párizsban végezte. Mivel nagybátyjának, Aimé Guerlainnek nem született gyereke, Jacques-ot vette a szárnyai alá, hogy megtanítsa a parfümkészítés és a kozmetikumok tudományára, hogy egy nap ő legyen, aki átveszi helyét a családi vállalkozásban. Hivatalosan 1894-ben lett az illatház tagja, jellemző volt rá a precizitás és a kitartó munka, az elismerések pedig nem maradtak el. Egyre nagyobb sikereket értek el kreációi, de az első, igazi áttörésre 1906-ig várnia kellett. Akkor mutatta be az Après l’Ondée parfümöt, ami egy könnyed narancsvirágos, ibolyás parfüm volt fűszeres, ánizsos jegyekkel. Úgy jellemzik, mint ami a tavaszi zápor utáni kert illatát juttatja eszünkbe, a nedves levelek és virágok illatát, amelyeket a nap sugarai cirógatnak.

Guerlain rajongott az impressszionizmusért, olyannyira, hogy 1912-es  L’Heure Bleue illatát az impresszionista festményeken oly gyakran feltűnő naplemente ihlette. A parfümőr érzékenységét mutatja, hogy a parfüm a maga nyelvén mily kifinomultan mutatott rá a világban zajló változásokra: a Belle Epoque végére, az egyre tapinthatóbb nemzetközi feszültségre, ami az I. világháborúhoz vezetett. A világháború kitörését követően nem sokkal őt is besorozták, ekkor 41 éves volt. Egy harc során fejsérülést kapott, egyik szemére ekkor meg is vakult, de legalább életben maradt és hazatérhetett családjához.   

1919-ben készült el egy újabb ikonikus gyöngyszem, a Mitsouko, amit több száz kísérlet előzött meg, míg megtalálta a tölgymoha és egy szintetikus összetevő, a krémes, barackillatú gamma-undecalactone megfelelő arányát. A parfümöt a ciprusos illatok mintapéldájának is tartják, annak ellenére, hogy a ciprusos parfümök bevezetését kortársához, François Coty-hoz kötik. A parfüm a nevét Claude Farrère novellája, a La Bataille hősnője után kapta, és jól mutatja Guerlain csodálatát a japán kultúra iránt. A Mitsouko a háború után korszak asszonyának volt illata, egészen más, mint a vészterhes évek előtti L’Heure Bleue virágos lágysága.

Négyévnyi kísérletezést követően, az 1925-ös párizsi iparművészeti világkiállításon mutatta be az illatot, mely karrierje csúcspontját jelöli: a Shalimart, amit az egykori Mogul Birodalom uralkodójának, Sáh Dzsahánnak és feleségének, Mumtaz Mahalnak szerelme ihletett. A történet szerint az uralkodó még hercegként ismerte meg egy bazárban a lányt, akibe azonnal beleszeretett, és miután uralkodó lett, feleségül vette őt. A pár elválaszthatatlan volt, hosszú éveket töltöttek szeretetben, felesége azonban 14. gyerekük szülésébe belehalt. Sáh Dzsahánt lesúlytotta az imádott nő elvesztése, ekkor építtette síremlékként a Taj Mahalt Agra városában. A parfümöt Guerlain a Shalimar kert után nevezte el, ami Mumtaz legkedvesebb kertje volt mind közül.

Számos további parfüm is kapcsolódik Guerlain nevéhez, a második világháborúig aktív évek jellemezték, melyek során mindvégig igyekezett újabbnál újabb illatokat bemutatni. Hallgatag típus volt, aki inkább kerülte a zajos társasági életet, munkájáról is mindig szűkszavúan beszélt, az elmélyült kísérletezések jellemezték munkásságát.

A II. világháború családját is szörnyű tragédiával sújtotta, legkisebb fia mindössze 21 éves volt, mikor meghalt a harcok során. Guerlaint lesújtotta a veszteség, két évig egyáltalán nem készített parfümöket, és visszavonult Les Mesnuls-i birtokára. A háború a családi vállalkozást sem kímélte, Bécon-les-Bruyères-ben található gyárukat bombatalálat érte, és szinte teljesen elpusztult. Kisebb csoda, hogy a páncélszekrény, amelyben a receptúrákat őrizték, megóvta a felbecsülhetetlen értékű iratokat. 

A család a háborút követően új gyárat építtetett, talpra álltak, és Guerlain haláláig alkotott, kísérletezett, de parfüm egyre kevesebb készült, melyet be is mutattak volna a nagyközönségnek. 1963-ban unokája, Jean-Paul Guerlain vette át tőle az illatbirodalom vezetését, utolsó éveiben több parfümön is együtt dolgoztak. Jacques Edouard Guerlain 1963-ban, 88 éves korában hunyt el.

Givenchy L’Interdit – Francis Fabron 

Ha a L’Interdit parfümről van szó, teljes joggal Audrey Hepburn és Hubert de Givenchy barátsága juthat eszünkbe, hisz a divattervező volt az, aki egy egyedülálló parfümöt akar készíteni a színésznő számára. Csakhogy ez a készíteni inkább azt jelentette, készíttetni, mert bár az alkotás folyamatában Givenchy is részt vett, kellett egy parfümőr, aki a különleges illatot képes megvalósítani. Ő volt Francis Fabron, akit úgy emlegetnek, mint kora egyik legmeghatározóbb Orra, és mégis, életéről, karrierjéről szinte semmit sem találni. 

Pedig egy másik ikonikus parfüm is az ő nevéhez kötődik. Nina Ricci fia, Robert Fabront kérte fel, hogy alkosson egy illatot, mely visszaadja azt az eleganciát és szenvedélyt, mely a Nina Ricci divatház ruháit jellemezte és a hölgyeket, akik azokat viselték. Ez lett a L’Air du Temps, máig a francia parfümgyártás egyik legmeghatározóbb illata. Az 1948-ban megjelent időtlen, tiszta illatú, klasszikus parfüm még A bárányok hallgatnak című filmben is feltűnik: „Maga Evian bőrápolót használ, és néha a L’Air du Temps parfümöt, de ma nem” – Dr. Hannibal Lecter mondta, Clarice Starlingnek.

Fabron 1913-ban született, és egy ideig biztosan a grasse-i Roure manufaktúrának is dolgozott, amely számos különböző esszenciális olajat, alapanyagokat gyártott parfümházak számára és dolgozott ki parfümöket megrendelésre. 2005-ös haláláig a L’Air du Temps parfüm számos variációját elkészítette, de más, világhírű tervezők számára is alkotott. Robert Piguet-nek ő készítette a Bagharit, egy ciprusos virágos parfümöt, és az ő nevéhez fűződik Balenciaga Le Dix parfümje is. Jellemzők voltak munkáira az olyan klasszikus illatjegyek, mint a rózsa, jázmin, írisz és ibolya, melyek különböző társításokban rendre visszaköszönnek híres parfümjeiben.

Miss Dior – Jean Carles

A parfümkészítés Beethovenjének is nevezik őt, aki utolsó éveiben anozmiában szenvedett, vagyis elveszítette szaglását, ám mindez nem akadályozta meg benne, hogy olyan ikonikus illatokat alkosson, mint a Miss Dior. Az illatjegyeket emlékezetből társította egymással, állapotáról csak fia, Marcel Carles tudott, mindenki más elől igyekeztek eltitkolni.

Jean Carles 1892-ben született, és hosszú ideig annál a grasse-i Roure manufaktúránál dolgozott, ahol Francis Fabron is. Ő alapította a Roure Parfümiskolát és saját módszert is kidolgozott, mely a természetes és szintetikus illatok értelmezését, felismerését és memorizálását segítette. A Jean Carles Módszer jelentőségét mutatja, hogy azt máig használják és tanítják a parfümőröket képző iskolákban. Pályafutása során számos világhírre szert tett Orrt mentorált, köztük Jacques Polge-ot is, aki manapság a Chanel parfümök kreátora. És mégis, az ő életéből is csak ezek a főbb momentumok ismertek, hiába volt ő a parfümipar rocksztárja, akinek neve a Miss Dior mellett Schiaparelli, Lucien Lelong és Dana parfümökkel is örökre összeforr.

Christian Dior az 1947-ben megjelent parfümöt testvére, Catherine számára készíttette, azzal a céllal, hogy a parfüm a szeretet illatát képviselje. Jean Carles Paul Vacher parfümőr közreműködésével dolgozta ki a parfümöt, kitűnően teljesítve a divattervező kérését. Az illat azonnal a couture ház védjegyévé vált, és máig az egyik meghatározó pillérillatának számít. Az ikonikus parfüm azonban nem keverendő össze a Miss Dior by Christian Dior parfümmel, ugyanis 2012-ben történt egy átnevezés, az addig Miss Dior Cherie néven futó illat kapta meg a Miss Dior elnevezést, miután összetételében is változtattak rajta. A manapság elérhető parfüm azonban ezzel a változtatással már teljesen eltér a klasszikus illatkompozíciótól, amit annak idején Jean Carles-ék alkottak. A parfümőr 1966-ban hunyt el, a parfümök otthonában, Grasse-ban.