A cipőkötés a gyerekkori emlékeink szerves része: a legtöbbünk még arra is emlékszik, hogyan és mikor tanultuk meg. A módszer szintén egyértelmű, „nyuszifület” formázunk, vagyis az egyik cipőfűzővel hurkot készítünk, majd a másik cipőfűzőt körbehurkoljuk, mielőtt áthúzzuk és egy második hurkot készítünk.
Ez azonban, ahogy a Proceedings of the Royal Society című folyóiratban 2017-ben megjelent tanulmány kimutatta, borzalmas módja a cipőfűző megkötésének. Egy kutatócsoport ugyanis videós tesztekkel vizsgálta meg, hogy miért kötődik ki az a fránya cipőfűző és arra jutottak, hogy a csomó a hibás.
„Nagy sebességű videós megfigyelés során a klasszikusan megkötött cipő borzalmasan teljesített” – írták a tanulmányban. „A megfigyelések arra utalnak, hogy a meghibásodást a csomó középpontjának ütközés okozta deformációja, a járómozgás dinamikus kilengése, valamint a fűző és a csomó szabad végeinek tehetetlenségi erői közötti összetett kölcsönhatás okozta.”
A csapat szerint a cipő padlóra csapódása meglazíthatja a csomót, míg a lengő lábak által keltett lengő szabad végek tovább lazítják azt, míg végül teljesen kibomlik.
Amint azt lassított videofelvételek és egy kísérletsorozat segítségével demonstráltuk, a csomó meghibásodása másodpercek alatt bekövetkezik és adott esetben súlyos következményhez vezethet
– tették hozzá.
Szerencsére a kutatócsoport arra is kidolgozott egy megoldást, hogyan tudjuk bekötni a cipőfűzőnket úgy, hogy jó legyen. Egész pontosan nem is ők, hanem korábban egy Terry Moore nevű előadó, aki egy Ted Talkban be is mutatta a módszert. Tulajdonképpen ez inspirálta az egész kutatást is.
Moore módszere a következő: keresztezzük a fűzőket a szokásos módon, majd húzzuk el magunktól a jobb oldali fűzőt, mielőtt a bal oldali hurok köré hurkolnánk, ezzel létrehozva a vízszintes hurkot. Húzzuk szorosra a hurkokat. A vízszintes hurok azért fontos, mert sokkal erősebb, mint a függőleges csomó, és ritkábban fog kioldódni.
(via)