Gyűlölök magamnak nadrágot vásárolni, amióta csak az eszemet tudom. A szenvedés a szűk próbafülkékben, az érthetetlenül előnytelen neonfények, a tükörkép torzító közelsége és kíméletlensége mellett még hosszan sorolhatnám, mennyi oka van, hogy csak igazán szükséges esetekben szánom ilyesmire rá magam. És éppen ezért világéletemben ámulva néztem azokat, akik próba nélkül – urambocsá! – netről szerzik be a következő darabot, mindennek a tetejébe még nem is lőnek vele mellé. Mégis hogyan csinálják? Kitapasztalták volna, melyik üzletben mi passzol rájuk? Vagy hogy melyik fazon a tökéletes? Mert ha ez a titkuk, akkor megér annyit, hogy kiderítsem, hol nem lövök mellé a vakon vásárlással, és milyen szabás lesz a befutó. Spoiler: nem sikerült.
Bershka
A kísérlet előtt megnyugtattak a kollégák. Volt, aki egyenesen azt mondta, hogy 36-tól 42-esig mindenféle méret van a szekrényben. Szuper, akkor nem csak nálam nagy a szórás, legyen a stabilnak tűnő 38 a varázsszám, elvégre jellemzően ilyen szinte minden nadrág a szekrényemben. Kezdjük mondjuk a Bershkával. Két hasonló fazonú nadrágot választottam, mindkettő a most divatos, bőr szárú forma. Ha vásárolni szerettem volna, akkor csalódott maradok, mert egyiket esélyem sem volt begombolni, másik pedig valószínűtlenül elállt derékban. Ami közös volt bennük, az a valószínűtlenül hosszú száruk, pedig 172 centimmel nem tartozom a legalacsonyabbak közé.
Bőséges vacsorához ideális választás
Hiába volt mindkettő azonos méret és hasonló fazon
A cipzár sajnos már nem jött fel
C&A
Az ember egy próbasorozat elején még egészen bizakodó. Azt gondolja, hogy oké, talán nem mindegyik lesz a legjobb, de hamarosan akad valami, amit mintha rám öntöttek volna. Ráadásul a C&A sokkal kevésbé vékony tinilányokra, mint inkább középkorú nőkre hangolódik a kínálata szerint, szóval itt biztos inkább nagyobbak lesznek az azonos méretek, de semmiképp nem kicsik. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Katasztrófa lett az eredmény.
Ilyen az, amikor kezded rosszul érezni magad a bőrödben...
És a pillanat, amikor megnyílik a föld, mert egész egyszerűen föl sem jön a próbadarab
Pull and Bear
Töredékére zsugorodott önbizalommal, a skinny jeansek rugalmasságának minden barátságosságát visszasírva érkeztem meg a Pull and Bearbe, mely visszaadta a hitemet a tervezőkben és az emberiségben is. Tadamm, az egyik 38-as tökéletesen passzol, bár a másik kissé nagyobb, mint kellene. Az pedig továbbra is rejtély számomra, miért kell ezeknek a széles szárú farmereknek ilyen embertelenül merev anyagból készülniük.
Ha a hossza nem is tetszik, legalább kiváló a méret.
Itt már inkább az a gond, hogy öv kellene hozzá
Zara
Fogalmam sem volt, mire számítsak a Zarában. A tapasztalás viszont felülírt minden képzeletet: háromból az egyik kicsi, a másik nagy, a harmadik pedig pont jó. Már nem csak az érdekel, hogyan lehet vajon próba nélkül vásárolni, de az is, hogy mit kellene kiszúrnom az egyes darabokon, amikor még a vállfán vannak. Mi az a titkos jel, ami megmutatná, ha valamelyikkel például eleve fölösleges próbát tennem?
Olyan jól kezdődött az egész...
Azután jött a hidegzuhany
És nadrág vásárlásánál nem jó hír az sem, ha a méret nagyobb, mint kellene
H&M
Megállapítva, hogy bizony nehéz olyan napszakot találni, amikor egy bevásárlóközpont fast fashion üzletében ne kellene legalább néhány percet sorbanállással tölteni, megérkeztem az utolsó üzlet utolsó fülkéjébe. A H&M lazább fazonja tökéletesen kényelmes, a másik ugyan passzol, de valószínűleg fájdalmas volna hosszasan ülni benne. A próbák legvégén nagy mellényúlás nincs tehát a méretben. Azt pedig most már szinte biztosan kijelenthetem, hogy aki úgy vesz nadrágot, hogy nem ölti előtte magára, valójában a szerencse gyermeke.
Még a hossza sem olyan tragikus, mint sok korábbi esetén!
Állni jobb benne, mint ülni, de elvileg úgyis tágulni szoktak valamennyit...
