„Hiszek a valóságban, egy csipetnyi varázslattal” – Giorgio Armani 90 éves

Giorgio Armani 1934. július 11-én született az olaszországi Piacenzában. Gyerekfejjel kellett átélnie a II. világháborút, melynek szörnyűségei elől a mozi jelentette számára a menedéket: beleszeretett Hollywood idealizált szépségébe. Korán érdeklődni kezdett az anatómia iránt és orvosnak készült. Három évig járt a Milánói Egyetem orvosi tanszékére, de katonai szolgálata miatt meg kellett szakítania a tanulmányait. A hadseregből aztán már nem tért vissza az egyetemre, ehelyett a milánói La Rinascente divatáruházban vállalt munkát, ahol eladóként és kirakatrendezőként dolgozott hét éven keresztül. Időközben pedig világossá vált számára: divattervezéssel szeretne foglalkozni. Nino Cerruti asszisztenseként sajátította el a szakmát, később  Emanuel Ungaro mellett, illetve az Ermenegildo Zegna divatháznál tevékenykedett tervezőként.

1975-ban partnere, Sergio Galeotti biztatására és támogatásával megalapította saját divatházát. Az első szezonban férfi kollekcióval debütált, majd néhány hónappal később a női termékvonalat is elindította. Stílusát kezdettől fogva a természetszerű letisztultság, a komfortos elegancia jellemezte – az a kombináció, mely korábban elképzelhetetlennek tűnt. Azt vallotta, hogy a ruháknak kell alkalmazkodniuk a testhez, nem pedig fordítva.

Egy olyan korban, amikor a divat világát a túlzások, az extravagancia határozta meg, ő mert minimalistának lenni. Forradalmi módon értelmezte újra az öltönyt: puhább, lazább sziluettet hozott létre és olyan könnyedebb szöveteket is használt, melyekből korábban jellemzően női ruhákat készítettek. Ezzel párhuzamosan viszont a nők ruhatárába is beemelte öltönyt, nyitottabb mellrésszel és a derekat hangsúlyozó vonalvezetéssel a női alkathoz igazítva azt. 

A szakma hamar felfigyelt a tervezőre, akinek a világhírnévre sem kellett sokat várnia. 1978-ban Diane Keaton egy Armani öltönyben vette az Oscar-díját az Annie Hall című filmben nyújtott alakításáért. 1980-ban pedig Richard Gere az Amerikai dzsigoló című film főszerepében az ő kreációit viselte, ami Hollywoodban is keresett tervezővé tette. 

1982-ben már a Time magazin címlapján szerepelt, mely ezt írta róla: „A ruha a történelem szövete, az idő textúrája. És ez az idő most Armanié.” A következő évben az Amerikai Divattervezők Tanácsa az év divattervezője díjjal tüntette ki.

Szintén a az 1980-as évek elején a L’Oréallal együttműködésben elindult a parfümökre és kozmetikumokra specializálódott Armani Beauty. Hamarosan pedig  tovább bővült a divatbirodalom a luxuskollekcióknál jóval megfizethetőbb termékeket kínáló Emporio Armani márkával, majd bevezették az Armani Jeans és  az Armani Junior termékcsaládokat, illetve a fehérnemű, fürdőruha és kiegészítő vonalakat is.

A szárnyalást azonban egy tragikus esemény árnyékolta be: élet- és üzlettársa, Sergio Galeotti 1985-ben elhunyt AIDS-ben. Armaninak ekkor a divatház kreatív vezetése mellett az üzleti rész irányítását is át kellett vennie. 

A tervezés mellett folytatta a vállalat fejlesztését is: 1988-ban debütált a szemüvegmárkája, 1989-ben megnyitotta az első éttermét, 1991-ben pedig elindult a fiatalabb korosztályt célzó A/X Armani Exchange is. A kilencvenes évek második felére az Armani birodalom már több mint 200 boltot üzemeltetett világszerte. 

Az egyik első divattervező volt, aki felismerte az újrahasznosításban rejlő lehetőségeket. Már 1996-ban piacra dobta az első, reciklált anyagból készült farmernadrágot, melyet még abban az évben a milánói Tudományos és Technológiai Múzeum innovációs vásárán is bemutattak. 

Az ezredforduló évében a New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeum retrospektív kiállítást rendezett Giorgio Armani tervezői pályafutásának 25 éve előtt tisztelegve. Szintén 2000-ben elindult a cégbirodalom lakberendezési márkája, az Armani/Casa. 

30 évvel a divatház megalapítása után, 2005-ben újabb mérföldkő következett, amikor is debütált a tervező haute couture márkája, a Giorgio Armani Privé. Két évvel később a márka akkori kollekciójának bemutatója volt az első haute couture divatshow, melyet élőben közvetítettek az interneten. 

Armani volt az első dizájner, aki betiltotta a 18 alatti testtömeg-indexű modellek alkalmazását bemutatóin és fotózásain, miután Ana Carolina Reston modell anorexia nervosa következtében éhen halt.

2011-ben első világhírű tervezőként fogadta el Livia Firth Green Carpet-kihívását, melynek célja, hogy a környezettudatosságot népszerűsítse a vörös szőnyeges események reflektorfényében. Ennek jegyében a következő évi Golden Globe gálára használt műanyag palackokból készült ruhaanyagból tervezett estélyi ruhát Livia Firth, valamint egy szmokingot akkori férje, Colin Firth számára.

Az elmúlt másfél évtizedben a divatház még stabilabban elkötelezte magát az etikus és fenntartható divat mellett: az újrahasznosított és organikus szövetek használatán felül, a gyártási folyamatok során odafigyelnek a vízfogyasztás, a hulladék- valamint és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére is. 

Giorgio Armani, vagy ahogy a divatiparban emlegetik, Re Giorgio, azaz György király, 90 évesen a világ egyik legidősebb, máig is aktívan dolgozó divattervezője, divatbirodalmának feje és nem mellesleg Olaszország második leggazdagabb embere. Egyelőre pedig nem is fontolgatja a visszavonulást, vagy annak lehetőségét, hogy még életében átadja valakinek a márka irányítását. 

„Azzal az elképzeléssel járultam hozzá a divat világához, hogy a klasszikus és a modern valójában ugyanaz, ha nem követjük a múló trendeket – fogalmazott néhány hónapja a GQ magazinnak adott interjújában. – Mindig is jobban érdekelt, hogy valódi embereket öltöztessek, semmint, hogy szenzációs kifutói fantáziákat alkossak. Hiszek a valóságban, egy csipetnyi varázslattal.”

A cikk elkészítéséhez használt források: 1, 2, 3, 4, 5, 6