Chuck Barris 1929-ben született, majd egyetemi tanulmányait követően, 1955-től az NBC tévétársaságnál asszisztensként kezdett dolgozni az American Bandstand című zenés tévéműsorban. Innen egy idő után a zeneiparba vezetett az útja, ahol dalszövegíróként és producerként tevékenykedett. Legsikeresebb szerezménye Freddy Cannon Palisades Park című dala volt, amely két hétig tartotta magát a Billboard Hot 100 slágerlista harmadik helyén.
Az igazi szerelme azonban a tévézés volt, a hatvanas években ezért vissza is tért ebbe a világba, és az ABC tévécsatorna nappali műsorait készítő részleghez került. Itt azt a feladatot kapta, hogy eldöntse, melyik tévés vetélkedők sugárzási jogát vásárolja meg az ABC. Miután közölte főnökeivel, hogy a beérkezett alkotások annyira rosszak, hogy annál még az ő saját ötletei is jobbak, azt tanácsolták neki, hogy hagyja ott a munkáját, és teljes munkaidőben dolgozzon producerként.
1965-ben alapította Chuck Barris Productions nevű cégét, majd rögtön az első vetélkedőjével szép sikereket ért el. A The Dating Game című vetélkedő Nagy Ő címmel futott a kétezres évek elején. A lényege az volt, hogy egy játékos kérdéseket tett fel, amelyre három, ellenkező nemű játékos válaszolt anélkül, hogy a kérdező láthatta volna őket. Ez alapján kellett a kérdezőnek eldöntenie, hogy a válaszadók közül melyiküket találja szimpatikusnak.
A The Dating Game hatalmas siker lett, akárcsak Barris következő ötlete, a The Newlywed Game, amelyben friss házaspárok mérkőztek meg egymással. A vetélkedő annyira népszerű volt, hogy 19 éven keresztül vetítették sikerrel és a mai napig fut egy felújított változata a Game Show Network egyik csatornáján.
Barris további vetélkedőket is tervezett, a továbbiak azonban mérsékelt sikereket hoztak, a producer pedig több nehézséggel szembesült. Ekkor jött a következő nagy dobása, a The Gong Show, amely a mai tehetségkutató műsorok ősének tekinthető. A jelentkezőknek három ismert zsűritag előtt kellett bemutatni a produkciójukat, ha pedig a zsűriből valaki már nem bírta tovább, egy gonggal jelezte, hogy a versenyző kiesett. A The Gong Show 1976 júniusában debütált az NBC-n, és valóságos kulturális szenzációvá vált. Bár az NBC-n csupán két évig futott, hatalmas port kavart, mivel a zsűritagok – és a vetélkedő házigazdájaként is tevékenykedő Barris – nem finomkodtak, ha a gyengébb produkciókat kellett kritizálniuk. A producer azonban pontosan tudta, hogy a széles közönségben szép számmal lesznek olyanok, akiknek tetszeni fog mások képernyőn látható megalázása. Igaza is lett, a The Gong Show-t egy ponton a 18–49 év közötti tévénézők 78 (!) százaléka nézte.
A sikernek köszönhetően Barris produkciós cége a hetvenes évek végére rengeteg pénzt hozott, ő azonban új területen is ki akarta magát próbálni. A hollywoodi szupersztár Robert Downey Jr. édesapja, Robert Downey Sr. írta számára a The Gong Show Movie című film forgatókönyvét, amelyet Barris rendezett. Az 1980-ban bemutatott alkotás azonban csúnya bukásnak bizonyult.
Barris ezután egyre inkább visszavonult a tévézéstől, eladta a cégeit, és ideje legnagyobb részét Franciaországban töltötte, ahol írással foglalkozott. Több könyvet is írt, az első az 1974-ben megjelent You and Me, Babe című regény egy tévés producer lassan tönkremenő házasságáról szólt, és sok szempontból Barris és első felesége, Lyn Levy kapcsolata köszönt vissza a sorok közül. Tíz évvel később jelent meg a Confessions of a Dangerous Mind, vagyis az Egy veszedelmes elme vallomásai című önéletrajzi regénye, amelyben Barris azt állította, hogy a hatvanas években amellett, hogy sikeres tévés vetélkedők producere volt, közben a CIA fedett bérgyilkosaként 33 embert ölt meg. Ezt kevesen vették komolyan, a regény nem is bizonyult különösebben sikeresnek, annak ellenére, hogy többen szerették volna megfilmesíteni.
Ez végül George Clooney-nak sikerült, aki a 2003-ban bemutatott Egy veszedelmes elme vallomásai című filmmel debütált rendezőként. Barrist Sam Rockwell alakította, mellette olyan sztárok jelentek meg a vásznon, mint Drew Barrymore, Julia Roberts, Rutger Hauer, de Clooney is játszott benne egy kisebb szerepet. A film szerint Barris depresszióval küzdött, és nem igazán találta a helyét a világban, amíg a CIA egyik ügynöke fel nem villantja számára a lehetőséget, hogy egzotikus helyekre utazva embereket kell ölnie teljes titokban. A filmben Barris egykori ismerősei is megjelennek, dokumentarista stílusú snittekben, és személyes élményeiket, emlékeiket mesélik el a történethez kapcsolódva.
A film hatására megélénkült az érdeklődés a lehetséges CIA-szál iránt, és természetesen mindenki azt próbálta megtudni az ekkor már hetvenes éveiben járó Barristől, hogy igaz-e az életrajzi regénynek ez a része. Ő azonban sosem adott egyértelmű választ a kérdésre, és mindig lebegtette annak a lehetőségét, hogy valóban fedett CIA-ügynökként dolgozott.
Az amerikai hírszerző ügynökség több szóvivőjét is megkeresték a kérdéssel, a CIA azonban minden alkalommal cáfolta, hogy Barris az alkalmazásukban állt volna valaha is, noha kérdés, hogy beismerték-e volna, ha ez valóban így lett volna.
Chuck Barris 2017. március 21-én hunyt el a New York államban található Palisadesben lévő otthonában. 87 éves volt.