Mivel a célja, hogy felnőttszintű párbeszéd jöjjön létre, Néder Panni szeretné ráirányítani a figyelmet arra, mi is volt az ő eredeti mondandója. Eszenyi Enikő korábbi rendezője szerint a posztja nem a megfelelő reakciót váltotta ki, mert ő semmiféle botrányt nem akart.
“Fontosnak tartottam, hogy kiálljak a saját történetemért – pont azért, mert számos ismerősöm cipel titokként, szégyenfoltként hasonlóakat. Nem mindenki tudja képviselni magát. Van, aki szégyelli, míg másokra negatív következményekkel, elbocsátással, ellehetetlenítéssel járna. Színházi berkekben természetesen sokkal több ilyen eseményt ismerünk, mint amennyi a nyilvánosság elé kerül. Ezek a meghurcoltatások belső körökben cirkulálnak, a felszín plakatív és simára vasalt marad” – mondja Néder Panni, aki ezzel magyarázza, hogy a nyilvánosság elé állt a történetével. Azt, hogy sokak hálásak neki ezért, az is bizonyítja, hogy sok reakciót és köszönetnyilvánító magánlevelet kapott a poszt megjelenése óta.
“Hogyha egy ember kiáll, talán könnyebben teszik meg a következők. És kezdődhet a párbeszéd, jobb esetben bátorságforradalom, változtatás. Magyarországon ez marha nehéz, nekem meg nincs mit vesztenem.”
Ahogy kifejtette, egy ideig magát hibáztatta a történtekért, de aztán egy mondat helyrebillentette. “Mikor megírtam a dramaturgnak, Eszternek, hogy tudom, hogy igazából dühösnek kéne lennem, de sokszor nem megy, és magamat vádolom, azt válaszolta, ez olyan, mintha verne a férjem, és én lennék a hibás, ne szórakozzak.”
A történet pedig nem is Eszenyi Enikőről szól igazán, hanem egy sokkal fontosabb tanulságot hordoz.
“A szakmai tapasztalat, amit levontam, önmagam körültekintőbb és biztosabb képviselése. Folyamatosan emlékeztetnem kellett magam, hogy ne legyek már gyermekien hálás csak azért, mert ilyen lehetőséget kaptam. Az öröm és a szakmai alázat tök jó, de bízhatnék már annyira magamban, hogy tudjam, ez a kapcsolat a Vígszínháznak is gyümölcsöző; hiszen én tolom bele a kreatív, alapos munkát és az általam képviselt minőséget. Ez vezetett oda, hogy mire EE végre felhívott, már magabiztosabban álltam az ügyhöz, és felnőtt módon képviseltem magam, ami remek belső eredmény volt. A projektet természetesen megvalósítom majd más partnerekkel – ez egy olyan szerelemgyerek, amit nem egy istállóban szeretnénk világra hozni Eszterrel.”
A HVG megkeresésére a Vígszínház is reagált, a következőket: “A Future of Europe projektet és ezzel együtt a megrendezésre kerülő 2018-as stuttgarti fesztivált a német fél tájékoztatása szerint az előzetes terveikkel ellentétben mégsem támogatja a German Federal Cultural Foundation. Ez a döntés minden résztvevő partnert váratlanul ért. Mivel továbbra sem érkezett új pályázati lehetőség, a Vígszínház nem tudja vállalni a korábban beadott, magas költségekkel járó projekttervezet önerőből történő finanszírozását.”
Panni erre reagálva a következőket mondta az NLCafénak: “A pénz, amit a stuttgartiak megpályáztak, kizárólag fesztiválköltségekre, nagyszabású vendégjátékok meghívására és ottani programokra lett volna felhasználható, nem a magyarországi produkciós költségekre, ezt tudtuk már az elejétől fogva. Emiatt félrevezetőnek tartom a szűkszavú reakciót.”
