Csapó Gábor november 27-én hunyt el, 72 éves korában. Távozását sokan még sem akarják elhinni, és a miértéket keresik. Dudit, az olimpiai bajnok vízilabdázót ma búcsúztatják a Farkasréti temetőben.
Zalatnay Cinit is mélyen megrázta Csapó Gábor halála, a Blikknek pedig egykori játékostársai sztoriztak arról, milyen csodás emlékeket őriznek Dudiról.
Elmondásuk szerint a mindig életvidám, bohém sportember az utóbbi időben meglehetősen visszavonult életet élt, szinte bezárkózott, csak a barátokkal szervezett kártyapartikon vett részt lelkesen. Ezeken a hetente megrendezésre kerülő összejöveteleken mindig ott volt Oborzil Sándor is, aki az MTK tehetséges focistájaként vált ismertté.
„Dudi is játszott, és örült, ha nyert. Mi pedig jól éreztük magunkat vele, mellette. Az elmúlt években kialakult egy stabil, négyfős csapat, amely ádáz csatákat vívott. Ha valaki valamiért kiesett, mindig volt beugró. Dudi a színes egyéniségével sokáig a társaság középpontja volt. Szerettük a humorát, a bölcsességét, az életigenlését. Aztán egyszer, meg nem mondom mikor, megváltozott. Egyre csendesebb lett. Ha hozzászólt valamilyen témához, sporthoz, politikához, bármihez, halkan, röviden, szinte egy szóval tette. Furcsa volt, mert nem ilyennek szoktuk meg. Ha kérdeztük, van-e bármilyen gondja, bántja-e valami, csak mosolygott, soha nem panaszkodott. Büszke ember volt a végtelenségig. Amikor láttuk, hogy már nehezen mozog, a térdére fogta, a rakoncátlankodó térdére” – porolta le emlékeit a barát.
Az utolsó találkozásuk alkalmával több aggasztó jel is utalt arra, amit nehéz volt elfogadni: valami nincs rendben Dudival:
„Szokás szerint délután három órakor jöttünk össze, és vártuk Dudit. Nem jött, és nem értettük, mert ez a heti négy alkalommal rendezett kártyacsata kihagyhatatlan program volt számára is. Hívtuk Katit, a feleségét, ő mondta, hogy már elindult a férje. Aztán egyszer csak megjött Dudi, aki azt mondta, megállt egy parkolóban valahol Budán, és aludt az autójában másfél órát. Megdöbbenve néztünk rá. Leültünk az asztalhoz, hogy kártyázzunk, ám a lapok sorra kiestek a kezéből. Csendben játszottunk tovább, és amikor befejeztük, felálltunk és elköszöntünk. Ám Dudi nem a kijárat felé indult, ahová mindig is, hanem épp ellenkezőleg, abba az irányba, ahol nem volt se ajtó, se ablak. Rémisztő pillanatok voltak, és aggódtunk a barátunkért” – mesélte az egykori labdarúgó.
Csapó Gábor a találkozóról hazament, este azonban otthonában rosszul lett és mentő vitte a Honvédkórházba, ahonnan egyre aggasztóbb hírek érkeztek, majd bekövetkezett a legrosszabb, amitől mindenki tartott.
Kiemelt kép: MTVA/Zih Zsolt