Ezelőtt 50 évvel még az volt a nagykönyvben megírva, hogy egy újszülöttnek háromóránként kell ennie. Ez a szabály, akkor teszel jót a gyerekednek, ha ezt követed, éjjel és nappal egyaránt. Az anyukám, aki az egyik végzettségét tekintve csecsemő- és gyermekápolónő, még a régi szabályok szerint etette a nővéremet, aki az első babája volt.
„Igyekeztem mindent jól csinálni, három óránként tettem mellre a kislányomat. Ha sírt, akkor sem etettem meg a két idő között. Pontosan betartottam minden utasítást, a gyerek mégis nagyon sokat sírt, nem evett eleget, és keveset hízott. Rengeteget aggódtam érte, a gyerekorvos azt mondta, folytassam továbbra is így, ha alszik etetés időben, akkor keltsem fel, és szoptassam meg, amint eltelik a három óra. Ma már tudom, hogy ez nem volt jó tanács, nem volt jó ötlet ezt betartani. 9 évvel később, amikor a másik kisbabám megszületett, akkor már a saját fejem után mentem, megszoptattam, ha sírt. Utólag jöttem rá arra, mekkorát hibáztam, amikor a gyerekorvos tanácsára hallgattam” – meséli egy ma már nagymamakorú nő, aki két gyereket nevelt fel.
Ebből is látszik mennyire fontos, hogy az anyák a saját ösztöneikre hallgassanak, amikor kisbabájuk születik, és mérlegeljék a szakemberek tanácsát. Ma már sokat változott a hozzáállás a szoptatáshoz, mindenki azt mondja, hogy igény szerint etessük a babánkat, vagyis tegyük mellre, ha sír.
„16 éves a fiam, 13 éves a lányom. Mindkettőt fél éves koráig szoptattam, ugyanis csak addig volt elegendő tejem. A kisfiam nagyon keveset szopott, amikor sírt, mindig mellre tettem, ezt tanácsolta a gyerekorvos, és ezt tartottam helyénvalónak én is. Ennek ellenére 5 hónapos koráig minden éjszakát végigüvöltött, csak akkor volt csönd, ha etettem, vagy sétáltam vele. Addigra teljesen elfáradtam, szinte nem tudtam megkülönböztetni az éjszakákat a nappaloktól, hulla voltam. Tisztába tettem, nem fázott, el sem tudtam képzelni, mi a baja.
Állandóan magamat hibáztattam azért, mert a gyerek sír, rossz anyának éreztem magam, nagyon sokat aggódtam. Rendszeresen fejtem tejet, váltva, hol egyik, hol a másik mellből etettem, de úgy éreztem, hogy nem lakott jól. Ismét tanácsot kértem az orvostól, aki azt mondta, hogy kezdjük el a hozzátáplálást. Gyakorlatilag egy hónap alatt megváltozott a viselkedése, már csak etetési időben kelt fel, 7 hónaposan pedig szépen átaludta az éjszakákat. Hogy mi a tanulság ebből? Kérj tanácsot, gondolkodj, mi lehet a baj, és kísérletezz.
Ha tisztában van a baba, megfürdetted, megetetted, akkor nyugodtan kezdj el gyanakodni, hogy esetleg nem lakott jól. Próbálkozz, hiszen ő nem tudja megmondani az anyukájának, hogy mi baja van. Egy kismamának az a legfontosabb, hogy a babája kiegyensúlyozottan fejlődjön, de ahhoz sokat kell gondolkodni, és rengeteg dolgot kell kipróbálni. Amikor 3 évvel később a lányom megszületett, akkor azonnal láttam, hogy a tejem sokkal sűrűbb, zsírosabb, kevésbé vízszerű, jól és sokat evett, már a kórházban 3 naposan a csodájára jártak, hogy egyetlen etetésnél 40 helyett 120 grammokat eszik. Amikor fél évesen abbahagytuk a szoptatást, mert elapadt a tejem akkor egy etetésre 520 milligrammokat evett. Nyugodtan aludt, szépen fejlődött és eszményi baba volt. Nem nagyon csináltam semmit másképp nála, mint a fiamnál, egyszerűen jobb minőségű volt a tejem, és sokkal kevesebbet aggódtam” – mesélte egy kétgyerekes anyuka.
Előbb-utóbb biztosan rájössz, hogy mi lehet a jó megoldás. Azután, ha mindent megkérdeztél már a szakemberektől, akkor próbálkozz, és igyekezz minden lehetséges módon megtudni azt, hogy miért nyugtalan a kisbabád, ha sokat sír. Egy csecsemőnek nagyon fontos, hogy megetessék, de egyáltalán nem mindegy, hogy jól lakott-e egy-egy szoptatás után. Ezt abból láthatod, hogy magától elengedi a mellbimbót, nyugodttá válik és összességében hízik, kinövi a ruháit. Ha elegendő mennyiséget eszik, érezhetően kiürülnek a melleid egy-egy szoptatás végére és még mindig nyugtalan, holott teljesen egészséges, akkor kérdezd meg a védőnőt, vagy a gyerekorvost a hozzátáplálásról. Lehet, hogy az a megoldás.
A kórházban a szoptatós nővér, a védőnő is szívesen segít a gyakorlatlan anyukának abban, hogy miként táplálja a kisbabát. Nem szabad szégyenlősnek lenni, mindent meg kell kérdezni tőlük, kezdve attól, hogy hogyan tedd mellre a babádat. Nem árt azt is megtudni, milyen ételeket egyél, hogy esetleg több tejed legyen, és milyen táplálékot kerülj el, mert vannak olyan ételek, amelyek hasfájást okozhatnak a babának. A WHO ajánlása szerint féléves koráig kizárólag anyatejet kapjon a baba – mellből, lefejve cumisüvegből vagy végső esetben más anyuka tejét, ha ez sem megvalósítható, akkor tápszert.
Mindig tedd mellre a babádat, ha sír, mert egy újszülött nemcsak éhes, de szomjas is, a szomját is az anyatej oltja. Nagy melegben többször kell folyadékhoz jutnia, lehet, hogy csak néhány percet fog szopizni, de az bőven elég lehet ahhoz, hogy a szomját csillapítsa. Egyetlen anyuka sem úgy született, hogy mindent azonnal tudjon, és nincs két egyforma kisbaba sem. Kísérletezz bátran, természetesen a normális keretek között, és előbb utóbb rájössz, hogyan jó mindkettőtöknek. Ne félj, a babádnak, akit szeretsz, biztosan te vagy a legjobb anyukája!
(Nyitókép: Thinkstock)