Padon ücsörgés Bari tengerparti sétányán
Bari ugyan a tengerparton fekszik, de nem kimondott fürdőváros, a partja inkább kikötőként funkcionál. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tengerpartja ne lenne szuper hely – mégiscsak tenger van ott –, hiszen a délolaszok jól, és jó hosszan építették ki a padokkal teli, hosszú, napsütötte sétányt, ami ráadásul a többi hasonló tengerparti sétánnyal szemben nincs teli boltokkal és árusokkal, szóval boldogan lehet ott naphosszat ücsörögve magunkba szívni a tenger illatát, élvezni a szellőt és nézni, amint a helyiek kocognak, kutyát sétáltatnak vagy csak úgy sétálgatnak körülöttünk.
A fülecsketészta megkóstolása
Oké, ha Olaszország, akkor tészta, és szinte minden tájegységnek megvan a maga klasszikus tésztafajtája. A csizma sarkában a fülecsketészta, vagy szaknyelven az orecchiette a legmenőbb. Az íze ugyanolyan, mint bármilyen normális tésztáé, de ha ezt rendelünk, akkor a pincérek olyan ragyogó büszkeséggel az arcukon magyarázzák el – már ha el tudják, ugyanis a környéken az angolul beszélők aránya elég csekély –, hogy ez az ő házi étkük, és a környék kedvence, hogy öröm nézni, és már csak ezért megéri rendelni. Többnyire olivás-spenótos változatban adják, és tényleg isteni, bár én inkább előételnek vagy könnyű vacsorának javaslom, ugyanis benne van a pakliban, hogy éhesek maradunk utána.
Barlanglakás Materában
Matera a múlt század első felében Olaszország egyik legszegényebb városa volt, ahol barlanglakásaikban egészen középkori körülmények között, áram és fűtés nélkül, az állataikkal együtt éltek az emberek. Ez így ment egészen az ötvenes évek végéig, amikor állam bácsi megelégelte a dolgot, és valódi házakba költöztette át a nem túl higiénikus körülmények között élőket. Matera városában máig megmaradt néhány teljesen korhűen – állítólag az eredeti bútorokkal – berendezett barlanglakás, és ha bemész körbenézni, garantáltan egy másik világban találod magad.
Kilátás Materában
A szakadék mellé épített, sziklákra felhúzott és templomtornyokkal gazdagon díszített Matera városa a fotósok álma. A város látképe – ahol a házak pontosan ugyanolyan színűek, mint a sziklák, ezért gyönyörűen egybeolvadnak – annyira csodálatos, hogy még egy olyan béna fotós is, mint én, alig tud ott rossz képet csinálni, hiszen szinte bárhol kattintjuk el a fényképezőgépünket, az eredmény jó eséllyel bámulatos lesz. A helyet egyébként jó eséllyel te is láttad már, ugyanis Mel Gibson itt forgatta A passió című filmjét, ami annak idején Magyarországon is nézettségi rekordokat döntögetett. Azt javaslom, hogy keress magadnak minél több magaslatot, és gyönyörködj ebben az ékkőben minél több szögből, mert annyira szép, hogy egyszerűen képtelenség betelni vele.
Túrázás a szakadékban
Ahogy már írtam, Matera egy magaslaton fekszik, letekintve pedig egy jókora szakadékot láthatunk, amit egy csörgedező patak szel ketté, szemben pedig egy barlangokkal teli sziklás domb tornyosul. Már távolról is elképesztő a látvány, viszont ha jobban körbenézünk, láthatjuk, hogy a szakadékon ösvény visz át, és a patakon is át tudunk jutni egy überfrankó kötélhídon. Az út meredek és köves, sziklás, és ajánlott hozzá úgy 2-3 órányi ráfordított idő, valamint egy strapabíró cipő. Esetünkben ez utóbbi nem állt aznap rendelkezésre – nem készültünk fel –, ezért nagyjából csak az út 1/3-áig jutottunk, de még így is csodás volt arrafelé túrázni, és Matera lentről is pazar látvány.
A barokk túlburjánzás élvezete Lecceben
Lecce bő kétórányi vonatozásra esik Baritól, de ha valaki szereti a barokk építészetet, akkor megéri rászánni az időt a zötykölődésre – amúgy a környék vasúti közlekedése kifejezetten kulturált –, ugyanis a város Olaszország egyik barokk ékköve, teli izgalmas, minden részletében túldíszített templomokkal, egy gyönyörű dómmal, látványos városkapukkal és pihenésképp egy szemet gyönyörködtető, hatalmas parkkal. És akkor még nem ejtettem szót a római kori amfiteátrum romjairól, a barokkhoz nem sok köze van, viszont szép.
Eltörpülés a várkastély mellett Monopoliban
Monopoli egy álmos kis tengerparti városka, ami sok szempontból olyan, mint bármelyik álmos kis tengerparti városka, ami teli van régi templomokkal és szűk sikátorokkal. Viszont a tengerpartra érve egy hatalmas várkastélyt csodálhatunk meg, ami mellett egyszerűen eltörpül az ember, ráadásul a tenger és a szárazföld felől is teljesen körbe lehet járni. A helyet 1969-ig börtönnek használták, mostanság művészeti kiállítások otthona, ahol a sziesztát nagyon komolyan veszik, és csak délelőtt, illetve délután öt után van esélyünk bejutni.
Homokos tengerpart Monopoliban
Olaszország nem a homokos tengerpartjairól híres, így amikor Monopoliban szembejött egy, akkor őszintén meglepődtem. Kellemes, családbarát partszakasz a történelmi falak árnyékában, csakhogy szerintem nyáron egy gombostűt nem lehet ott leejteni, annyian lehetnek. Szerencsére mi tavasszal jártunk ott.
Híd és öböl Polignanóban
A helyi turizmus egyik ékköve Polignano A Mare, ami annyira menő, hogy már tavasszal is csurig van turistákkal. Mi lehet itt nyáron? A városka legfőbb értéke egy apró kis sziklás öböl, ami mögé egy látványos hidat húztak fel, és a természet és az építészek csodás összjátéka folytán olyan hely keletkezett, amit bármilyen szögből – a hídról, a híd alól, a tengertől, a sziklafalról, a sziklaerkélyről… – nézünk, a látvány garantáltan lélegzetállító lesz.
Étterem a barlangban
Olaszországban étteremben enni alapból nem olcsó mulatság, menő étteremben enni pedig még ennél is jóval drágább, de vannak olyan helyek, amiket nem lehet kihagyni. Ilyen például a Ristorante Grotta Palazzese Polignanoban, ami egy tengerparti barlangban kapott helyet, és tavasztól őszig a barlang erkélyén is elkölthetjük az ebédünket vagy a vacsoránkat, a tengeri barlangokra épített város látképében gyönyörködve. Ilyen látvány mellett az étel akár rossz is lehetne, mert nem az a lényeg, de szerencsére nem ez a helyzet. Mivel béna fotós vagyok, ehhez kölcsönöztem egy képet.
Olvasnál még Olaszországról?
- 5 + 1 szuper nyaralóhely az olasz Adrián
- Ezek a legjobb olaszországi strandok
- Olaszországi tengerpart: olcsón is lehet