Ha imádsz enni, az izraeli konyhában a helyed!

Öt nap, két és fél kiló plusz: rövid izraeli utazásom idején abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy Tel-Aviv után nemcsak az ország északi részére juthattam el, de megannyi helyi ember és vendéglátó konyhájába is, ahol elég sokszor megjártam a mennyországot. 

Erős kezdés: humusz lóbabbal

Aki Netánjába látogat, meg se álljon a környék (de lassan az ország) egyik leghíresebb humuszozójáig, az Uzi Hummusig, ami nemcsak „otthon” kapja az elismeréseket, de a Trip Advisoron is megannyi lelkes kritika éri. Ez a büfé a helyiek és a turisták egyik legismertebb találkozópontja, ahol mindenki csak egyvalamit akar, Uzi humuszát, amit tradicionális edényben készült lóbabbal, szezámmagkrémmel, főtt tojással, citrommal, olívaolajjal, pitával, friss petrezselyemmel és sok-sok zöldséggel tálal. 

A képen egy adag humusz látható, amire Izraelben egy adagként szeretnek gondolni, ám a kisebb étkű európai turistának a fele is bőven sok. 

Kötelező látnivaló: helyi piac

Mindegy, Izraelen belül mi a célállomásunk, a helyi piacot felkeresni azért is érdemes, hogy lássuk, még a legszerényebb helyeken is minőségi, friss, hersegő zöldségek és gyümölcsök várják a vásárlókat, hogy aztán meghozzák a kedvet a sütéshez, főzéshez. Itt fantasztikus íze van a mandarinnak, a mangónak, az epernek vagy éppen az articsókának. 

A piacon mindig hatalmas a pörgés, az élet az országban ugyanis elképesztően drága, a főzéssel azonban komoly összegeket lehet spórolni. 

Bárány sült zöldséggel

Alig ért le a humusz, amikor vendéglátóim egy újabb kulináris élményt mutattak be nekem: a shawarmát, amit bárányból, pulykából, borjúból, csirkéből, marhából (vagy ezek kombinációjából) készítenek, és pitában, sült krumplival, megannyi pirított zöldség kíséretében tálalnak. Ránézésre olyan, mint a döner, ízében azonban a keletet idézi. 

Izraeli vendégszeretet

Ha valaki olyan szerencsés ember, mint én, megtapasztalhatja, milyen az izraeli vendégszeretet, amikor a családfő nem rest felkelni a fotelből, hogy megmutassa, hogyan készül a nem kicsit csípős marokkói hal és a köretnek szánt asida, amit lisztből vagy darából, vízből, egy csepp méz hozzáadásával készítenek. 

Amíg a konyhafőnök az asidát készíti, fia kipakolja a hűtőszekrényt, ahol a már reggel elkészített finomságok várakoznak. A zsemlemorzsával megszórt, majd kisütött padlizsán első pillantásra nem tűnik extrának, de Izraelben még a padlizsán íze is más, egymás után minimum három tallért meg kell ennem ahhoz, hogy felfogjam az ízélményt.

A halfasírt sem az a fasírt, amit a magyar ember ismer. Ezt nemcsak hallal tömik meg rendesen, de olyan rikítóan zöld fűszerekkel is, mint a kapor és a petrezselyem. A fasírtot a helyiek humuszba, szezámmagkrémbe (tahini) vagy matbucha salátába mártogatják, ami szaftos paradicsomból és hersegő paprikából készül. 

A bablevest ott is pont úgy szeretik, mint itthon, a különbség mindössze annyi, hogy előszeretettel pakolják tele rizzsel vagy épp pitával, hogy ezt is tunkolni lehessen. 

Szintén gyorsan elkészíthető és nem remélt ízgyönyört okoz a drúz pita, amit egy speciális vasedényen készítenek. A pitát ráhelyezik a vaslapra, megkenik sós krémsajttal (labane), meghintik tabulé salátával, citromos olívával, csípős csilivel, majd feltekerik. A tabulé alapja a petrezselyem, a koriander, a menta, a paradicsom, a hagyma, az uborka, amit olívaolajjal, citrommal ízesítenek. Gyakran kevernek hozzá bulgurt vagy kuszkuszt. 

Israeli Breakfast

Az ínyenc fogások sorából vétek lenne kihagyni az izraeli reggelit, ami olyannyira bőséges, hogy én személy szerint egész nap nem éheztem meg. A reggelihez a pita mellé rengeteg apró kencét és ínyencséget (olajbogyó, tonhalkrém, sajt, labane, tahina, fügelekvár, fűszervaj stb.) kínálnak, mellé 2 tojásból – kívánság szerint elkészített – omlett, frissen facsart narancslé, saláta és kávé jár. Bete avon! (Jó étvágyat!)