Egy gyerek is megcsinálja, neked is menni fog – Szlovéniában túráztunk

Egész nap csak rakták a követ, este hazamentek pihenni, és másnap reggelre minden leomlott. Teltek, múltak a napok, próbálkoztak tovább, mígnem valaki azt mondta: építse meg az Ördög ezt a hidat, én több követ meg nem mozdítok! Hát tessék, az Ördög másnapra meg is építette. Az emberek ekkor azt kérdezték tőle, hogy mit kér cserébe, mire ő azt mondta, hogy annak a lelkét, aki először átsétál rajta. Egy helybéli ekkor kifundált valamit. Fogott egy csontot, kiment a kutyájával a hídhoz, átvetette a csontot a híd túloldalára, a kutya pedig utánaiszkolt, így hát az ördög az eb lelkét vitte a túlvilágra. Az Ördög dühös lett, csapkodott a farkával, és majdnem összetörte a hidat.

A Stara Fuzinából a Mostnica kanyonba vezető úton található a Hudicev Most, magyarul az Ördög hídja. A hidat a 18. század második felében építették, fentebbi történetet azóta mesélik a szlovéniai Bohinj völgyben. Az Ördögnek persze semmi köze a híd valódi történetéhez: Stara Fuzina és Bohinj környéke már akkor híres volt kovácsairól, az ércbányászat és a fémipar Báró Zsiga Zois nevéhez kötődik, ahogy jó pár helybéli fejlesztés is – többek közt ez a híd.

A szlovének tisztelettel adóznak történelmi múltjuk előtt, túraútjaikat rendre emléktáblák kísérik. Két héttel ezelőtt, még kora őszies időben jártuk be Bohinj völgyét, ami még kezdő túrázóknak sem nagy feladat, de tényleg: ha 10 éves gyereket is láttunk caplatni a szűk túrautakon, akkor neked is menni fog.

Még van időd

Lassan télre fordul az idő, a Júliai-Alpokban leesik a hó, az erdő nehezen járhatóvá válik, tehát alig néhány heted van arra, hogy leautózz, esetleg buszra vagy vonatra szállj, és egy hátizsákkal felszerelkezve nekivágj a Ljubljanától mindössze 70 kilométerre található Bohinj völgyének. Mielőtt odaérsz, Bled is útba esik, a Bledi-tó Szlovénia egyik legismertebb úticélja: kiépített, puccos, a tó körül turistabuszok állnak, ázsiai turisták tömkelege kattint a gépével, ami a látványból nem vesz el, az élményből viszont lehet. Bohinj hasonló, mínusz a fényképező turisták tömege.

Tekersz, trappolsz

A Bohinj völgy a Triglav Nemzeti Park szélén terül el, négy medencéből áll. Praktikus kiindulópont Bohinjska Bistrica, itt az olcsó apartmantól kezdve a luxusszállodáig bármit találsz, de ami ennél sokkal fontosabb: innen könnyedén eléred a völgy többi részét, főleg, ha bérelsz egy biciklit. Alig 7 kilométernyi tekerés Stara Fuzina falva, ahonnan a patak mellett haladva jutsz el az Ördög hídjához. Innen felfelé kaptatsz a Mostnica patak mellett, merengsz, hogy atyaég, micsoda gödröket vájt ki a mészkőben a víz, elképzeled, hogy tavasszal micsoda élmény lehet itt a kanyoning, és rácsodálkozol, hogy jé, hát egy sziklából elefántot formázott a víz.

Mostnica kanyon / Fotó: slovenia.info

Mostnica / Fotó: slovenia.info

A túraút majd három kilométer hosszan tekereg egészen a Voje völgyig, itt leülsz, eszel egy kolbászt a menedékházban (a Kranj kolbászt válaszd!), majd visszacaplatsz a patak másik oldalán. Stara Fuzinában ismét ráülsz a biciklire, és vár közel hat kilométernyi tekerés, mikor is elérsz a Bohinji tó keleti csücskén lévő faluba, Ribcev Lazba. Itt a tóparton a földre döntöd a biciklit, leülsz, és nézed a vizet. Órák telhetnek el így…

…hacsak nem állítod be a telefonodon az ébresztőt, és indulsz el időben a Vogeli kabinos lifthez, ami a tó nyugati csücske mellől indul, és 1535 méter magasra visz alig 5 perc leforgása alatt. Mászkálj egy kicsit, keress egy hüttét (télen ez egy síközpont), és egyél egy vaddisznóragut, majd túrázz egyet. Egy sor útvonal indul, hat és fél óra alatt például Bohinjska Bistricába is visszajuthatsz, de ez késő ősszel, kora télen erős, marad a felvonó lefelé is. A kabinos alsó állomásától fél óra kényelmes tekeréssel visszaérsz Bistricába. Pihenj egyet, holnap is lesz hova menni.

Ha már a Bohinji-tó megvolt…

Akkor vágj neki megint a hegynek, néhány nehezebb túrakört találsz a Bistricától alig 13 kilométerre fekvő Soriska Planinán. A területen éppen súlyos fejlesztések vannak: a sípályához hozzáépítenek, a felvonó alsó állomásánál lévő hüttét és apartmanházat felújították, az út másik oldalán még egy panziót építenek, a következő nyári szezonra pedig a kemping is megnyílik. A kétszemélyes ülőlift innen öt perc alatt feljuttat az 1549 méter magas Lajnar csúcsra. „Négy túraút indul innen, az egyik 10 perc, az egy vicc, a másik 1, a harmadik 2, a negyedik pedig közel 4 órás menet – mondja Polona Golija, a Soriska Planina munkatársa. – Könnyen megcsinálod, nincsenek igazán nehéz szakaszok, csak nézz a lábad elé. Főleg most, ősz tájékán, amikor a levelek miatt nem látod, hova lépsz.” A Soriska Planina túraútjai katonai ösvények, egyes régi épületeket és barlangjáratokat megnyitottak a látogatók előtt. Fotózni bárhol megállhatsz, mindenhol olyan panoráma fogad, amivel kibélelhetnél egy turisztikai prospektust.

Az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország 1918. november 4-én kötött tűzszünetet, az olasz katonák ezután bevették a környék hegyeit, és egészen 1943-ig ott is maradtak – könnyedén megtehették, mert 1920-ban hozzájuk csapták a környékbeli falvak egy részét, mikor a nem sokkal korábban alakult Jugoszláv Királyság és Olaszország megegyezett a határvonalról. Primorska például a Olaszországhoz került, de a 150 fős lakosságú Sorica a jugókhoz, ma mindkettő Szlovénia része. 

Sorica a lakosság csekély számának ellenére egész nagy kiterjedésű, és olyan meredek utcái vannak, mint a meredek utcáiról híres San Franciscónak – na persze, San Franciscónak egy háztömbjében lakhat annyi ember, mint Soricában összesen. A falu tele van almafákkal, hullik az alma mindenhova, szedik le a fáról, amennyit csak tudnak, készítik az almalevet, a cidert és a snapszot is belőle. A faluban két étterem, kocsma üzemel, mindkettő szlovén konyhát visz, olyan ételekkel, hogy őrület, például savanyítják az út mellett növő vadhagyma virágát, ezt a helyi, kifejezetten erős ízű érlelt sajt mellé adják. Ha a hegyre 11 óra magasságában érkeztél, egy könnyed tízórai után felmentél, és a kétórás túrát választottad, akkor később Soricát pont úgy jártad körbe, hogy rád esteledett. Mehetsz vissza a szállásodra. 

Harmadik nap: tényleg irány haza? 

Természetes velejárója egy szlovéniai tartózkodásnak, hogy a büdös életben nem akarsz hazamenni/jönni. Szlovénia fejlett ország, amit annak is köszönhet, hogy a többi jugoszláv tagállamhoz képest nem sínylette meg végzetesen a délszláv háborút. A harcok mindössze tíz napig tartottak, mielőtt a Belgrádból vezérelt Jugoszláv Néphadsereg katonáit Horvátország felé irányították. 1991. július 7-én (a Vöröskereszt jelentése szerint) összesen 49 emberáldozattal véget ért a háború, Szlovénia független állam lett, amelynek a turizmus kiemelt bevételi forrása.

Bohinj turizmusa pedig egyre csak fejlődik, a Slovenian Tourist Board jelentése szerint a régió 2016-ban közel 300 ezer vendégéjszakát számolt, egy utazó átlagosan öt éjjelt töltött a környéken. Az utak minősége jó, szállást tényleg találsz bármilyet, minden csak igény és pénztárca kérdése, és hát… éttermezni egy centtel nem drágább, mint Magyarországon, ráadásul nehéz lukra futni, a szlovének figyelnek rá, hogy mit adnak enni. Bohinj környéke nettó erdő, így a vadhús és a gomba állandó az étlapon, a legelőkön tehenek, birkák és kecskék szaladgálnak, sajt is van bőven. A modern sajtkészítési módok importja a bistricai St. Nicholas templom 1895-ben elhunyt papjának, név szerint Janez Krstniknek köszönhető, aki egyenesen a svájci Emmentalba ment el tanulni, hogy miként érleljen jó sajtokat – a hagyomány némi további modernizációval megmaradt, hát rendelj bátran, üres tányérok maradnak utánad. 

Jó, veszek sajtot, de még meg akarok állni

Hazafelé két választásod van: az egyik, hogy elmész Kranjska Gora irányába, és megállsz enni a Radovna-völgyben, ebéd után pedig megnézed Szlovénia egyik legnagyobb vízesését, ez a Pericnik. Úgy negyven méternyit zuhan a víz a fal mellett. 

Fotó: slovenia.info

Fotó: slovenia.info

Fotó: slovenia.info

A másik, hogy fogod magad, és vállalsz még némi hegymenetet Zirovnica felett. Zirovnica kis település, környékén éves szinten 20 ezer turistát fogadnak, akik két dolog miatt érkeznek:

• túrautak, és a
• méhészet.

A kettő ráadásul össze is ér, ugyanis a modern méhészet alapjait itt rakták le a 18. században, az Ajdna csúcs tetején. A csúcsra keskeny, meredek (vagy éppen lejtős), néhol nehezen járható túraút vezet, nehéz elképzelni, hogy az 1700-as években mégis miként jártak fel ide az emberek, mivel a második lépésnél érzed, hogy itt biza’ elkél egy jól tervezett túracipő. A csúcson anno állt pár ház, itt élt például az eredetileg képzőművész, festő Anton Jansa, aki 1775-ben két tanulmányt írt a méhészetről – Mária-Terézia pedig mindkettőt kötelezővé tette a Habsburg birodalomban. Jansától ered, és Szlovéniában ennek hagyománya van, hogy a kaptárakat nem pusztán színre festik, hanem egy-egy ajtóra a régió történelmének egy-egy fontos eseményét vagy éppen folklórját, meséit pingálják. 

A faluból jól látni a Karavankák láncait, ha kedved tartja, akár az alatta átvezető úton is hazaindulhatsz, bár akkor Ausztria, Karintia felől érkezel Magyarországra. De tegyük fel a kérdést, ha már egyszer végigjártad ezt az utat: van egy szemernyi kedved is hazamenni? 

Tessék, egy galéria a végére: 

Bohinji tó / Fotó: slovenia.info

A Triglav / Fotó: slovenia.info

Triglav / Fotó: slovenia.info

Triglav / Fotó: slovenia.info

Triglav / Fotó: slovenia.info

Menedékház a Triglavon / Fotó: slovenia.info

Bohinji tó / Fotó: slovenia.info

Bohinji tó / Fotó: slovenia.info

Bohinji tó / Fotó: slovenia.info

Bohinji tó / Fotó: slovenia.info

Bohinji tó / Fotó: slovenia.info

Bohinji tó / Fotó: slovenia.info