Utazás

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

Sok szempontból szerencsés ország Szlovénia, évszakokra bontva és turisztikailag például így: tavasszal a túrázás kap főszerepet, nyáron a tengerpart, ősszel megint a túra, illetve a szőlő és az olíva, a tél pedig a hóé. Besíeltük.

Szlovéniát a magyarok nagyobb része (érthetetlen, hogy miért) amolyan egzotikus országnak tartja, miközben délnyugati szomszédunk a következő környékbeli országok törvénytelen gyereke:

  • Ausztria,
  • Olaszország,
  • Horvátország és
  • Szerbia.

Pár sorral odébb önkéntelenül is összehasonlítjuk majd a fentebbiek közül az első hárommal, de nem azért, mert egyik jobb lenne a másiknál, hanem mert a magyar utazók körében Görögországgal karöltve ezek a legnépszerűbb úti célok, amelyeket, ha máshonnan nem is, legalább a kétcsillagos, közben és utólag hőzöngős all inclusive utakról ismernek – vagy annál azért jobban.

Az okoskodó úgy mondaná: élhető

Szlovénia kis ország, a területét tekintve Magyarország negyede, egy 2015-ös népszámlálás szerint 2 millió 63 ezer ember lakja, ebből a fővárosban (Lljubljana) él közel 300 ezer. Untig elég kétszer ellátogatnod, hogy térden állva könyörögj az állampolgárságért és egy ljubljanai ingatlanért, ennek több oka van:

  • az életszínvonalat tekintve az ország Ausztriára emlékeztet,
  • a klíma viszont az osztrákokénál kellemesebb.  
  • A fővárostól alig 100 kilométer a tengerpart (Portoroz, Piran, Koper),
  • 20 perc autózásra pedig máris találsz síközpontot (Krvavec), még többre még többet. A városhoz közel emelkedik a Júliai-Alpok, benne a hatalmas Triglav Nemzeti Park.

Hogy lett ez ilyen jó?

Szlovéniának szerencséje volt, ugyanis a többi jugoszláv tagállamhoz képest nem sínylette meg végzetesen a délszláv háborút. A harcok mindössze tíz napig tartottak, mielőtt a Belgrádból vezérelt Jugoszláv Néphadsereg katonáit Horvátország felé irányították.

1991. július 7-én (a Vöröskereszt jelentése szerint) összesen 49 emberáldozattal véget ért a háború, Szlovénia független állam lett, amelynek a turizmus kiemelt bevételi forrása.Miért nem? 

Szlovénia velünk egy napon, 2004. május 1-jén belépett az Európai Unióba. A tengerparti városok akkor is eldöcögtek (olasz és osztrák turisták is jártak ide), és a síközpontok is eltartották magukat. Hogy a magyarok körében miért nem lett kiemelten népszerű úti cél, arról máskor tartunk közvéleménykutatást, de magyarázat lehet,

hogy az autópálya csak 2009 óta szeli át az országot Lendvától a tengerig, 

anno az ország egyes részeit könnyebb volt Ausztriából megközelíteni. Most keresztbe át lehet suhanni az egészen, két pisivel és kávéval sem több az egész 3 óránál. Így:  

Egy másik elmélet szerint Szlovéniát azért is szkippelte a magyar, mert volt jugó tagállam, de ez az teória már csak azért sem áll meg, mert ehhez képest Horvátországba olyan szinten odaszokott, hogy egyes dalmáciai és isztriai városokra kiírhatnák, hogy „magyar lakta övezet”. Ha a reklám helye lenne, megneveznénk, de mivel nem az, csak az adatot írjuk: hazánk egyik legnagyobb utazási irodájának Horvátországra uszkve 15 ezer szállástippje van, azaz Balassagyarmat összes lakója kaphatna saját szállást, jó távol a másiktól. 

Tél

Nemrég elmagyaráztuk, hogy a síelés miért nem úri sport, ehhez azóta is tartjuk magunkat. Szlovéniában egy fokkal olcsóbb síelni, mint az egyébként félmillió magyar síelőt (és persze snowboardozót, akiket most az a megtiszteltetés éri, hogy síelőnek nevezzük őket) vendégül látó Ausztriában.

Budapesttől alig 300 kilométerre található Mariborsko Pohorje, amely délnyugat felé haladva sorban az ország első síközpontja. Alacsony fekvése miatt kevésbé hóbiztos, mint az alig 60 kilométerrel odébb lévő Rogla, ahol a pályák hossza 12 kilométer, a hütték száma három, borovicka és kolbász mindegyikben van. Tapasztalt síelő 2 és fél óra alatt besízi az egészet, két pályát még élvezni is fog, a vízszintes húzóliftnél viszont értetlenül szétteszi a kezét, aztán fogja magát, és az elvégzett bemelegítésre hivatkozva továbbautózik a Júliai-Alpokba, ahol rátalál a jugoszláv Davosra. 

Mi az istennyilára? 

Az egykori kommunista államok előszeretettel másolták a nyugati termékeket (Szlovéniában a Viki a helyi Nutella), és ha egy adott területük hasonlított a szabad világ egy másik tájegységére, egyből elé is csapták a „hazai” jelzőt. A jugoszláv Davost a hetvenes évektől használták a Bohinji-tóra és környékére, ideértve a Bohinj-Vogel sípályát is. Az összehasonlítás földrajzi és szórakoztatóipari szempontból is érthető, mivel Davosnak is van tava és sípályája, és az is az Alpok része – leülhet, ötös.

A vogeli pályarendszerhez kabinos lift szállítja a bérleteseket, az 1800 méter magasságból terjeszkedő központban kezdő és haladó síelőként is találsz megfelelő lejtésű és szélességű pályát, de: az egyik csúcsra egy olyan együléses karosszék visz fel, hogy ahhoz képest még a régi zugligeti libegő is puha szivaccsal bélelt, fűtött bőrfotelnek tűnik, ráadásul úgy hátba vág, ha nem figyelsz oda a beszállásnál, ahogy a boardoktató, mielőtt megnézi, hogy melyik lábadra helyezed reflexből a súlyodat. Erről beszélünk: 

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünkFentről nézve így síelnek odalent. A pályák szélesek, a hóekézők ritkák. 

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

Vogelen a Merjasec hüttéje a leghíresebb, a szakács vadmalacpörköltjének emlékei Krvavec síközpontig érnek: pár nappal később jártunk arra, a delegált magyar síoktató pedig abban a pillanatban, hogy értesült vogeli tartózkodásunkról, azonnal kérdezett:

„Vadmalac? Ugye megvolt?” – mosolygott, majd szipogott párat, és csukott szájjal a hegy felé fordult.  

Tovább

Vogel után Kranjska Gora következett, de előtte megálltunk Planicában. Planica egy nagyon-nagyon mély alpesi völgy, itt található a világ legnagyobb síugró és sífutó központja, a Nordic Center Planica. Egymás mellett áll egy sornyi sánc, ottjártunkkor edzéseket tartottak, ezeken 10 éves gyerektől 40 körüli felnőttig ugrált mindenki. Tévéből nézve joggal gondolhatod, hogy a síugró egy olyan világba képzeli magát, ahol a csonttörés pár szem gyógyszer hatására beforr, a rehab pedig három guggolás és négy fekvőtámasz, közelről viszont nettó őrültségnek tűnik ez a sport, még ha a sáncokat úgy is tervezték, hogy ugrás után a sportolók elmeroggyantak csak 2-3 méterrel (a nagy sáncnál nem, ott akár 10-15-el is) a föld felett repülnek. Látványnak persze lenyűgöző, ahogy a széles, hosszú léceken gyakorolnak. 

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

A cipőt be kell kötni. 

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

Miért? A legtöbben azt kérdik: miért? Miért kell 5 percet ülőliftezni ehhez az épülethez?

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

Aztán fellépcsőzni a tetejére, majd a sánc csúcsáról megindulva a végén elrugaszkodni, és több mint 200 métert repülni? Miért?

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünkA síugrás jelenlegi világrekordja 251,5 méter, ezt Norvégiában állították be 2015-ben, Planicában eddig 239 méter volt a leghosszabb ugrás. A sáncokkal szemközt építettek egy látogatóközpontot, ahol berendeztek egy állandó kiállítást a síugrás történetéről, gyerekek és játékos felnőttek pedig szimulátorban próbálhatják ki azt, amit az alábbi gifben egy nagyjából 12 éves fiúcska csinál. 

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

Ugrás után a (jóval) kevésbé veszélyes, de annál sokkal fárasztóbb sífutás marad, Planica környékén egymást keresztezik az erdei pályák… 

… mégis az edzőpálya a legnépszerűbb. Széles, akár egyedül is kínlódhatsz. 

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

Kranjska Gora síterepe lényegtelen távolságra van Planicától, és annak ellenére hóbiztos, hogy a völgyállomás 800 méter magasan fekszik. A szlovén központok közül ez a legosztrákabb, a pályák alján dübörög a sramli és a gyerekanimáció, de szerencsétlen kölköket néha a Union sörtől fáradó felnőttek félrelökik a bugyuta arcú figuráktól, hogy félittasan lőjenek egy szelfit…

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

… kisebb traumát okozva a csóri gyerekeknek.

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

Kranjska Gorán van éjszakai síelés egy hosszú, széles, kék jelzésű pályán. Ahogy azt egy őszinte idegenforgalmi ügyintéző mondaná: vétek lenne kihagyni. 

Olaszba

Következő állomásunk: Bovec. A síközpont völgyállomásából (itt is) kabinos lift visz fel a pályákhoz, közel fél óra az út. Unaloműzéshez vigyél könyvet, gyakorolj be pár ülő ászánát, bonts egy sört, beszélgess és nevess idegenekkel, akik percenként jegyzik meg, hogy „really nice view”, vagy hogy „what a beautiful panorama”, esetleg aludj egyet. Az útért cserébe kárpótol a fenti pályarendszer, a központ teljes neve Bovec / Kanin – Sella Nevea. Mielőtt morogni kezdenél, hogy na, a szlovének a vendégszeretetükön túl az olaszoknak még a nyelvét is megpróbálják másolni, hagyd  is abba. A szlovén–olasz határ a pályarendszer közepén húzódik, minek köszönhetően a 2292 méter magas Sedlo állomástól egy 9 kilométeres, alapvetően piros (de egyszer nagyon fekete) lejtésű pályán lesíelhetsz az 1140-en fekvő Sella Neveába, ott rendelhetsz egy pizzát, és mehetsz vissza Szlovéniába. Lefelé végig északi lejtőn haladsz, amely április végéig hóbiztos. Innen indulsz: 

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünk

Szelfiőrülteknek való hely, 500 méterenként nagyjából 70 helyen érdemes megállni, aztán pálca elő, és indul a mimika. Az ülőliftek itt jó 20-30-40 évesek, a kabinosak viszont nem többek 10-nél, és gyorsan közlekednek, az olaszországi völgyállomásról 15 perc visszaérni a csúcsra, ebbe az időbe két átszállás is belefér. 

Átmenni a legjobb terepre

Szlovénia polgárai, illetve a Nemzetközi Síszövetség (FIS) szakértői is az utóbbi években többször Krvavecnek ítélték oda a Szlovénia legjobb síközpontja címet, ez a felvonók, a pályák és a vendéglátó egységek minőségének köszönhető.  

Mi az, hogy jugoszláv Davos? Szlovéniában teleltünkA pályarendszer Ljubljanától alig 20 perc autóútra található, ide is kabinos lift visz fel, de Kaninnal ellentétben ez gyors. A pályák inkább a haladóknak tetszhetnek: 2018. január 30-án például széles íveket húzva, kihalt terepen sízhettek, mivel aznap volt a Gourmet Cup Ljubljana zárónapja, és mindenki ott lődörgött. A rendezvényt a világszerte híres séf, Ana Ros celebrálta, és volt akkora mázlink, hogy ott voltunk.

Ana Ros / Fotó

Ana Ros / Fotó

A Gourmet Cup alkalmából a terep egyik hüttéjének teraszán és előtte híres szlovén és olasz séfek adagolták a kóstolótányérokat. Mintha csak egy francia síterep (sznobul) hüttebisztrója költözött volna át az Alpok keleti végébe, hogy osztrigát szolgáljon fel előételnek. 

Vagy gerslirizottót céklahabbal, a tetején enyhén füstölt hallal főételnek:

Vagy csak egy szimpla tésztát. 

Cikkünk elején nem véletlen jegyeztük meg, hogy Szlovénia mely országok elegye. A tisztaság, a közutak minősége és rendszere ugyanis az északi szomszédokra emlékeztet, a szalámi, a sajt, a boraik, illetve a vendéglátáshoz való hozzáállásuk az olasz mentalitást idézi. Ehhez csapják hozzák a Balkánról érkező, rettenetesen erős pálinkát meg a csevapot. Pár nyaralás, és az ország az utolsó fűszálig bejárható, rém könnyed túra az egész. Közel van. Mehetsz. Szevasz.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top