Őszintén be kell vallanom, korábban Biatorbágyról sok minden eszembe jutott, de az, hogy csodálatos kirándulóhely lenne, semmiképp – pedig a település olyan varázslatos csodákat rejt, amikről a helyieken kívül csak nagyon kevesen tudnak. Idegenvezetőm, Nyáry Tamás egy laza délelőtt során jó pár olyan helyet mutatott meg nekem, amikbe nemcsak beleszédültem, de bele is szerettem. Mutatom!
Viadukt
Aki Biatorbágyon túrázik, rendszerint a Viadukttól indul, amelynek közelében nem mellesleg kiváló kávé, egy csokor jó szó és egy pár perces történelemlecke is kapható, hogy felelevenítsük Matuska Szilveszter nevét, aki még 1931-ben a völgyhídon a levegőbe repített egy Budapest és Bécs között közlekedő gyorsvonatot. A merénylet során több kocsi a mélybe zuhant, huszonketten pedig életüket veszítették. A kettős völgyhíd ma már nem üzemel, de kerékpárosok és túrázok előszeretettel kaptatnak fel a tetejére, hogy élvezzék a kilátást.
A környék jelzett túraútvonalait bárki letöltheti a mobiljára, és eldöntheti, hogy gyalogszerrel, félig autósan, netán kerékpárral írja le azt a 25 kilométert, amelynek során Biatorbágy legszebb pontjai bejárhatók. Csapnivaló állóképességem miatt mi az út egy részét gyalog, egy részét pedig autóval tettük meg.
Kő-hegy
A Viadukttól a piros jelzés visz a Kő-hegyre, ahol vadregényes erdőkön, néhol kellemetlen emelkedőkön és festői panorámát sejtető hegyszakaszokon keresztül visz az út a Hármas-sziklához, ahonnan olyan pazar kilátást kap az ember ajándékba, hogy beleremeg a szíve. A sziklák széléről nemcsak Biatorbágy látható makett méretben, de az Iharosi-erdő és Sóskút is.
A Kő-hegy lábánál a kaptárkövek misztikus alakzatai fogadnak, amelyek különleges, kaptárszerű fülkéiről mind a mai napig nem tudták megállapítani, hogy hogyan és milyen célból keletkezhettek. Mindenesetre a látvány és a hegy aurája varázslatot sejtet.
Szily-kápolna
A piros jelzést követve a Szily-kápolna felé vesszük az irányt, hogy a Szily József által még 1817-ben építtetett, Szent Vendelnek, a pásztorok védőszentjének tiszteletére emelt klasszicista kápolnát felkeressük. Sajnos az évtizedek alatt a kápolna eredeti kialakítását elveszítette, az építményt feldúlták, megrongálták . Mai, felújított arca mégis sok zarándokot vonz, hogy gyertyákkal, mécsesekkel emlékezzenek.
Mivel a túrát hétfő délelőttre időzítettük, a téli erdőben rajtunk kívül egy lélek sem járt, az erdő akkora csönddel nehezedett ránk, hogy gyakran emlékeztetnem kellett magamat, hogy Biatorbágyon vagyok. Jó időben és főleg hétvégén azonban több itt az ember, a profik teljesítménytúráznak, a kisgyerekes családok tyúklépésben bandukolnak, a szerelmesek kéz a kézben andalognak – mindezt egész évben, az erdő ugyanis minden évszakban más és más arcával csalogat.
Nyakas-kő
A kápolnától körülbelül 3 kilométerre, szintén a piros jelzés mentén található a Pannon-tenger egyik sziklája, a Nyakas-kő, amelyet megmászni kötelező. Mondanom sem kell, a kilátás innen is pazar, az embernek pedig menthetetlenül ordítani támad kedve, bele a távolba, a messzeségbe. Persze nem ordítok, csak vágyom rá, helyette behunyom a szemem, és szerelmes leszek ebbe a hegybe is.
A szerelem szele nemcsak engem simogat meg itt, a sziklába vésett „örökre” vallomások mást is megihlettek már.
Peca-tó
Aki hozzám hasonlóan szereti a vízpartot, a hegyi élmények után felkeresi a sóskúti Peca-tavat, ahol kicsit megpihenhet, bambulhat, és kibújhat a bakancsából, hogy a túrához (nem) szokott lábait átmasszírozza, hogy szemezzen a vadkacsákkal, és azt találgassa, vajon van-e itt eladó stég.
Kálvária-hegy
A tótól autóval alig pár percre már a Budai-hegység egyik legszebb pontja, a sóskúti Kálvária-hegy vár ránk, ahonnan a Budai-hegység és a Pilis is látható. A 384 méter magas hegy és az annak keretet adó vidék felér egy mini-Írországgal, ahol a festményre nemcsak a bárányait legeltető juhász, de egy sebes patak és egy kőhíd is felfért. Ekkor még nem sejtem, hogy mindez csak a kezdet, az igazi csoda a hegytetőn vár.
Itt épült ugyanis az a kálvária, amelyet végigjárni felér egy gyónással, hogy a hitét vesztett emberben elinduljon valami. A hegytetőn szinte ösztönösen adja magát, hogy az ember végigjárja a stációkat, elolvassa a fájdalmas sorokat, a keresztnél pedig gyógyítóan magába roskadjon.
A stációk után érdemes a hegy lábánál található kis utcákba is bekukkantani, az egyszerű, gyakran szegényes házikók ugyanis egy egészen elvarázsolt világba viszik a tekintetet, ahol minden egyes egymásra helyezett téglában ott van az ember verejtékes munkája, és a megbecsült élet íze. Tyúkok kapirgálnak az udvaron, szőrös kutyusok üdvözölnek a kapuban, folyó zárja a kert végét, és deszkákból ácsolt híd biztosítja az átjutást. Biatorbágy és környéke tényleg felér egy mesével.
Nyáry Tamás 2003 óta túravezető, célja, hogy a vándortúrázás hagyományait felélessze Magyarországon, és hazánk rejtett látványosságait és rejtett természeti kincseit minél több embernek megmutathassa. Országjáró túráira hétről hétre mi is jegyet váltunk.