Nehéz összefoglalni, mi lehet olyan, mint egy vonatmániásnak kisvasúton, pontosabban keskeny nyomtávú vasúton utazni. Olyasmi, mint mondjuk a pecásnak aligátorteknőst fogni a Keleti-főcsatornában. Vagy a pónirajongónak meglátni egy irtózatos méretű igavonó lovat. Persze ellenkező előjellel, ugyanis a trainspottereknek pont a kisvasút kicsisége adja a grandiozitást.
Megpróbáltunk elmerülni a sínbarátok élménytengerében és olyasmin vettünk részt, amin Magyarországon kevésszer vehettünk a felcsúti vonal átadása óta: egy új kisvasút átadásán. Ha már a felcsúti példa, ott is egy meglévő nyomvonalon épült vasút, régen rendes vonatok jártak rendes nyomtávú síneken Bicskétől Székesfehérvár felé. A balatonfenyvesi kisvasútnál pedig az egyik 8 kilométeres szárnyvonalat élesztették újjá csütörtökön, az átadón pedig minden volt, ami egy Kusturica-filmben alapkellék.
Kisvasút a mocsárban?
No, de ne iramodjunk előre, haladjunk sorjában. Balatonfenyvesről kisebb korábbi próbálkozások után az ötvenes évektől épült ki igazán a kisvasúti hálózat. Annak gazdasági szerepe volt: tőzeget, terményt, munkást, parasztot szállított évtizedeken át, majd az általa feltárt Nagy-Berek gazdasági szerepe leértékelődött, és feljött a turizmus. A kilencvenes évekre a Fenyvesről induló, majd háromágúvá váló hálózat a Berek madárvilágát csodálni óhajtó, esetleg fürdőzni járó turisták kedvence lett.
Zötykölődés a Berekben (Fotó: MÁV-csoport)
Aztán apránként bezárták a vonalat: a táskai ágat először, aminek azóta utolsó csavarjait is ellopták, majd a csisztafürdői ágat (ún. üzemszünet ígéretével) 2002-ben, amit amúgy is csak a vonatfanatikusok tartottak valamelyest életben. A harmadik, somogyszentpáli ágat felújították a 2010-es években, és mindenki körömrágva várta, hogy a lélekben még NDK-s, idős német turisták kedvenc fürdőjébe, Csisztapusztára mikor lehet ismét vascsattogánnyal menni.
Izzik a kopár szik sarja
Csütörtök délelőtt rövidgatyás újságírók és inges-öltönyös fontosemberek gyűltek össze egy építkezés mellett a fenyvesi kisvasúti végállomáson. Kis sátracskát állítottak fel nekik, a tűző napon páran oda húzódtak be (bár az előző napi hidegfront okán nem volt izzasztó forróság). „Beállnak az árnyékba, a sajtó meg dögöljön meg” – panaszkodott egy kolléga. Lombár Gábor fenyvesi polgármestert kemény fából faragták, ő a napon beszélgetett tovább, jó példát mutatva.
Mi közben azt vártuk a kibelezett, renoválás alatt álló állomásépület, az épülő budi és építési anyagok halmai közt, hogy elkezdődjön a sajtótájékoztató. Miután mindenki elmondta a magáét, oda-vissza vonatozzunk Csisztára, méghozzá a történelmi második vonattal (az első 8.50-kor ment, onnantól minden két órában megy vonat Csisztára, még holtszezonban is). Az építkezés miatt fölmerülhet a kérdés: miért adták át a vonalat, ha nincs kész? Hát mert maguk a sínek, peronok, technika elkészültek, csak a fogadóépületek nem (csak az épületekre hívtak le 650 millió forint uniós támogatást, a síneket és társaikat a kormány finanszírozta meg).
Átadták a balatonfenyvesi kisvasutat (Fotó: A szerző fotója)
Az állomásépület még renoválás alatt van (A szerző fotója)
Átadták a balatonfenyvesi kisvasutat (Fotó: A szerző fotója)
Átadták a balatonfenyvesi kisvasutat (Fotó: A szerző fotója)
Átadták a balatonfenyvesi kisvasutat (Fotó: A szerző fotója)
Átadták a balatonfenyvesi kisvasutat (Fotó: A szerző fotója)
Átadták a balatonfenyvesi kisvasutat (Fotó: A szerző fotója)
Trainspotterek üldözik a vonatot (A szerző fotója)
Vissza a jelenbe: két perc késéssel befutott Csisztáról az a vonat, amivel minket vittek később tova, meglehetősen sok utassal. Kerékgyártó József MÁV-vezérigazgató ekkor nyitotta meg a beszédek sorát, gratulált a kezdeményezéshez, na meg a kivitelezőknek, akiknek a tőzeges talaj miatt nem volt könnyű dolguk. Megtudtuk tőle, hogy „a szívem csücske a Berek”, és hogy a családosok nagyon csípik a kisvasutat, amin még a csisztai ág átadása előtt is majdnem évi 50 ezren zötyögtek. Az ár aránylag baráti, 235 forint/fő/irány a felnőtt jegy, de a 990 forintos balatoni napijeggyel is használható a vonal. Biztos mást is mondott az igazgató, de a közeli normál méretű vasútvonalon épp elhaladt egy expressz, szóval eltekintünk ennek részletezésétől, hisz nem hallottuk.
Jött Petényi Mirkó, az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ kommunikációs igazgatója, aki Révész Máriusz helyett érkezett. Révészt a kisvasút „keresztapjának” nevezte, de nem maffiaügyi értelemben, hanem mert Révész brusztolta ki a kormánynál az országos kisvasút-felújítási hullámot. Megállapította, egy kisvasút akkor jó, ha megy valahova, magyarul van a végállomáson turisztikai attrakció. A fenyvesi vonal elárvult ágán, Somogyszentpálon nem igazán volt ilyen, de Csisztán ott a fürdő, meg épül majd látogatóközpont is, és ott a különleges madárvilág is. Ha valaki bicózna, van a szerelvényeken kerékpárszállító kocsi is.
Táskával mi lesz?
Lombár Gábort az nlc arról még megkérdezte, a harmadik ággal Táska felé lesz-e valami valaha, de túl sok biztatót nem tudott mondani. Nincs most terítéken annak a vonalnak az újjáépítése, pedig Táskán nagyon szép régi pincesor van, amin sétálhatna a turista. Szerinte együtt lett volna értelme helyrepofozni azt a szakaszt a csisztaival, de a projektet a MÁV menedzselte, így kevés beleszólásuk volt, mit újítsanak fel.
Móring József Attila, a térség országgyűlési képviselője erősen nyitott: „Jelentem, a háromlábú szék első lábát kifaragtuk!” Mielőtt az operatőrök kezéből kihullott volna a kamera, elmagyarázta a hasonlatot: a kisvasút, a fürdő és a bicikliút a három láb, ami a széket, azaz Csisztapuszta turizmusát tartja. Még beszélt valamit a kormányzati támogatásról, de pont ekkor tolattak egyet a mi szerelvényünkön, a dízel rotyogása miatt ezért Móring egy szavát se lehetett érteni.
Lombár Gábor fenyvesi polgármester szavait is elnyomta a mozdonyhang, de azért annyit kihallottunk belőle, hogy 2002-ben ideiglenesnek mondták a vonalon az üzemszünetet, amiből 19 év lett. Márpedig a vonal „tartozéka, szerves része Balatonfenyvesnek”, sőt az egész Balaton térségének. „Köszönöm a tamáskodóknak, akikből nem volt hiány” – szúrt oda finoman a projektben kétkedőknek, noha két mondattal korábban elmondta, az első kapavágásig ő se tudta elhinni, hogy megvalósul a fejlesztés.
Fotó: A szerző fotója
Csattogás a Macskajajba
10:50 körül, menetrend szerint kilépett az ünnepi, fellobogózott szerelvény, különvagonnal a díszvendégeknek. Helyesbítünk: a masiniszta rükvercben hagyta véletlen a sebváltót, ezért hátra indult el a vonat, de 1-2 méter tolatás után ráeszmélt, hogy Csiszta a másik irányban van. Hosszas ünnepi dudálással gördültünk át a 7-es főúton, gyerekek integettek a kisvonatnak, mi pedig cirka 20-30 kilométer/órás tempóval nekivágtunk a rónaságnak. Mivel a terep tökéletesen sík, nagy izgalmakat nem kell várni tőle, füves térségek és facsoportok-fasorok váltják egymást, aktív erdő- és mezőgazdálkodás folyik itt. Az első megállóban, Imremajorban gyakran tartanak termelői piacot, amikor a vonat errefelé járt, láthattuk, itt hétköznap is vannak turisták. Imremajorig kicsit csattogós-dülöngélős a vágány, utána a somogyszentpáli vonal leágazását követően éreztük, hogy a zsírúj szakaszon megyünk – ezt is hosszas dudálással ünnepelte a mozdonyvezető, így a madármegfigyelésről le is mondtunk végleg.
A trú trainspotterek, tehát az igazszívű vonatfanatikusok végig követték a félórán át csattogó szerelvényt. Egyikük különösen bevállalós volt:
az építkezéshez használt, vastag finomporral borított szervizúton jött mellettünk 30-40-nel, a látvány a Dakar-ralira emlékeztetett a több köbméter felvert porral.
Ők néha meg-megálltak, hogy pár fotót lőjenek a történelmi vonatról.
A csisztafürdői végállomáson pedig elképesztően cuki látvány fogadott minket: a Lengyeltóti Brass Band rézfúvós csapata zenélt, nemzetiszínbe öltözött mazsorettlányok táncoltak és persze a buzsáki önkormányzat (ennek része közigazgatásilag Csiszta) terülj-terülj asztalkámat varázsolt a peronra. Leszállva rögtön pálinkát kínáló bácsik és házi sajtos pogácsával vesztegető nénik rohanták le az utasokat, így pillanatokon belül egy Kusturica-filmben érezte magát az ember.
A csisztafürdői végállomáson a Lengyeltóti Brass Band rézfúvós csapata zenélt (A szerző fotója)
Kara Lajos buzsáki polgármester a Himnusz közös eléneklése után láthatólag meghatottan kereste a szavakat, korholta a tamáskodókat, idézte Orbán Viktort, majd átadta a terepet a buzsáki néptáncosoknak. A süldő leányokból és szépkorú táncoslábakból álló csapat remek folklórt adott elő, majd mindenki szedelőzködni kezdett, hogy a visszainduló vonatra felszálljon. A már a vonatablakból kilógó utasoknak felkínálták az utolsó kör pálinkát, aki tehette, bekapott még egy pazar pogácsát, majd a rézfúvósok rázendítettek, a vonat pedig kigördült. És mit játszott a banda? Emir Kusturica Macskajajának zenéjét. Ezt:
Ha már szóba került a Balaton:
- A boldog békeidők romantikája egy ízig-vérig nyári olvasmányban – Ez a Balatoni Futár
- Megmártóztam a vászolyi sajt-mennyországban
- Kvíz! Mennyit tudsz a Balatonról?