Idős emberből és gyermekből él a legtöbb Lyukóbányán, a Miskolc melletti, nehéz helyzetű negyedben, ahol szépen rendben tartott udvarok és feltört, elhanyagolt, romos tanyák váltják egymást a hat éve bezárt bánya nyomán. Itt ritka kincs a munka, legfeljebb közmunkához lehet jutni olykor néhány hétre, hónapra, ám a Vissza az Életbe Egyesület minket kísérő munkatársa szerint ez nem megoldás, hiszen az efféle kiszámíthatatlan foglalkoztatás csak konzerválja a szegénységet. „Itt több végzettséggel sem tudnak elhelyezkedni az emberek, legfeljebb afféle alamizsnaként, vagyis képtelenek úgy dolgozni, ahogyan az alkotmányos joguk lenne. Egy-egy vállalkozó olykor alkalmazza őket, talán a támogatásért, hiszen legtöbbjüket még a »próbaidő« alatt elküldik. Így örökös a létbizonytalanság, ez a fajta kizsákmányolás pedig felőrli az embereket.”
A téli időszakban munka nélkül próbálja valahogy fenntartani magát a Péter család is, az édesapa csak tavasztól őszig kap segédmunkákat, kevés pénzért. Azt a keveset is elvitte egy tűzvész: tavaly előtt leégett a háromgyermekes család háza. Hitelre tudtak egy szükséglakást venni – a mai napig fizetgetik. A szülők miskolci születésűek, még soha nem jártak a városon kívül, csak a férfi, ha kellett, munka miatt. Most mindannyian felkerekednének, életükben először együtt, és megnéznék a budapesti Állatkertet.
ŐK JELENTKEZTEK A KÍVÁNSÁG TELJESÍTÉSÉRE:
Szentgyörgyi Viktória
„26 éves vagyok, de a budapesti Állatkert a mai napig úgy vonz, mintha még mindig gyermek lennék. Évente legalább egyszer el is látogatunk a párommal (akivel az első randevúnk szintén ide köthető), és pontosan tudom, mit éreznek az ide betérő gyerekek. Szóval boldogan teljesíteném István vágyát és eltöltenék egy napot vele és családjával. Budapesten élek, tehát itt várnám a reggeli vonattal érkező Péter családot. Az állatkert reggel 9-kor nyit, így egyből ide vezetne utunk. Ez a program egy 3-4 órás időtartamot tesz ki, mely közben vendégül látnám a családot egy finom, állatkerti lángos-ebédre. A hosszú állatkerti sétát egy fagyizással zárnám a Városligetben. Késő délután visszakísérném a családot a pályaudvarra, akik remélhetőleg egy picivel boldogabban térnek haza, és sokáig megőrzik emlékezetükben ezt a napot.”
Czeglédi Ildikó
„Százhalombattán lakom, két, már felnőtt gyermekemmel. Szívesen vendégül látnánk a Péter családot egy hétvégére, egy állatkert-látogatással és akár egy budapesti városnézéssel egybekötve. Nem ismerem a család körülményeit, a gyerekek életkorát, de szívesen segítenék, amiben tudok.
Sajnos a hosszú távú problémáikat nem tudjuk megoldani, de egy felhőtlen hétvégét talán össze tudunk hozni számukra.”
Kerekes Andrea
„Önkéntes segítője vagyok a Vertebra Alapítványnak, amely súlyos gerincferdüléssel élő, műanyag fűzőt (korzettet) viselő, illetve gerincműtött gyerekekkel foglalkozik, nekik nyújt lelki támogatást, szervez programokat, élménytáborokat. Most valójában a gyerekek nevében, az ő megbízásukból jelentkezem az akcióra. A gyerekek kívánsága, hogy együtt, közösségként vegyenek részt az akcióban, »jó tündérek« szeretnének lenni – ahogy ők mondták, annyi jót kaptak már az alapítvány felnőtt segítőitől és egymástól, hogy most ők is szeretnének ebből valamit visszaadni – más gyerekeknek, akiknek ők nyújthatnak élményeket, szeretetet, és akiknek megmutathatják, mennyit is ér az összetartozás, egymás megbecsülése és elfogadása. Szavazást indítottak, hogy kinek teljesítsék a kívánságát – így esett a választás a 10 éves Istvánra. Nagyon bíznak benne, hogy sikerül teljesíteniük a kisfiú álmát.”
A(z) “Ki segítsen Péter Istvánnak?” című szavazás véget ért!
A szavazók többségének véleménye szerint:
Kerekes Andrea
A szavazók többségének véleménye szerint:
Kerekes Andrea
István kívánságának közvetítésében és további gyermeksorsok jobbra fordulásában segít:
Vissza az életbe Egyesület
