A Péter családot valószínűleg sehol nem várták még ennyien. A budapesti Keleti pályaudvaron ott tolong egy focicsapatnyi gyerek: a Vertebra Alapítvány pártfogoltjai. A Nők Lapja Café 33 kívánság akciójában olvastak a miskolci kisfiúról, Pistiről, aki azt írta nekünk levelében, szeretne egyszer eljutni egy állatkertbe. Ugyanis még soha nem volt ott, sőt még Miskolcon kívül sem, ahogy mamája és testvérei sem… Lyukóbányán, ahol élnek, alig akad munka, sokaknak sokszor még ennivalóra is nehezen telik. Hát még állatkertre! Ami más gyereknek egyszerű dolog, az Pistinek élete álma volt…
Összefogás hátrányból
A vertebrások összefogtak, és végül Kerekes Andrea és Schuster Barbara vezetésével ők nyerték el a lehetőséget, hogy teljesítsék Pisti álmát. Pedig nekik sem könnyű: az alapítvány gerincbetegséggel küzdő gyerekekkel foglalkozik. Olyanokkal, akik éveken át fűzőt hordanak, sőt sokan közülük komoly gerincműtéten estek át, hogy tartásukat korrigálják. Amikor Andrea egy közösségi oldalon felvetette az ötletet, hogy vendégül láthatnák Pistit, azonnal fellelkesedtek. Hogy most végre ők is segíthetnek másoknak, nem ők szorulnak támogatásra, és nem rájuk irányul a figyelem!
Most pedig már itt állnak, várják a vonatot. Meglepetésükre az ajándékozottak is ajándékoznak: ahogy lekászálódnak a vonatról, átadják az ajándékba hozott rajzokat. Azt írták rájuk ide-oda dülöngélő betűkkel, hogy mennyire örülnek, és hogy ez életük legszebb napja – pedig még el sem kezdődött. Igaz, a legkisebbnek, Daninak éppen ma van a negyedik születésnapja. Kap is egy csokoládét, amit testvéreivel szinte percek alatt eltüntet.
Hú, mama, ez mozog!
Hogy mennyire izgatottak a vendégek – a tizenegy éves Pisti, nyolcéves húga, Mariska, és a négyéves Dani, csak a sebes beszédük árulja el. Új itt annyi minden: az óriási pályaudvar, a metró és a földalatti, a hosszú menet a mozgólépcsőn!
Pistiék mindenkinek elújságolják, hogy a budapesti állatkertbe mennek. Pisti komoly fiú és mindenre kíváncsi, sokat kérdez és a homlokát elgondolkodva ráncolja a válaszok hallatán. Mariska a babájának is megmutat mindent, Dani pedig élvezi, hogy ő van a figyelem középpontjában – egy szülinapon ez a minimum.
Az állatkertnél is vár minket egy csapat gyerek, a vertebrás fiúk-lányok az ország minden részéről verődtek össze. Mire odaérünk, ők is értesülnek a szülinapról, és mint kiderül, összedobták a pénzt egy Hupikék törpikés lufira – Daninak szélesre húzódik a száma, amikor megérti, hogy az övé.
Ilyen nagy az elefánt?
 |
| További fotókért kattints a képre. |
A srácok nevetgélnek, froclizzák egymást, mint a kamaszok általában, és bár ők nem először látnak élőben elefántot, az állatkert nekik is élmény. A kis Daninak viszont feldolgozhatatlan a látvány: “Mekkora! Szia, elefánt!” Marikát pedig a Zsiráf nyűgözi le, fél óra után sem tudják rábeszélni, hogy álljanak tovább, van még állat az állatkertben…
Andrea és Barbara még nem árulják el a Péter családnak, mi minden vár rájuk. Az állatkerti sétát Duna-parti korzózás követi fagyizással, megnézik a Parlamentet és a Várat, igaz, csak távolról, mert a kis család délután már indul vissza. Tudják, hogy gondjaikat nem lehet egy jó nappal megoldani, de ami az erejükből telik, megteszik. Könyveket, ruhát, játékokat gyűjtöttek össze nekik, sőt… de ez még titok, most úgyis annyi az élmény, az izgalom, az újdonság, hogy egyszerre túl sok lenne. A nap végére biztosan annyira elfáradnak a gyerekek, hogy végigalusszák majd a vonatutat Miskolcig. Marika szerint kizárt. Végül is igazuk van: életük legboldogabb napján ki akarna egyetlen percet is alvással tölteni?
Nézd meg azt is, hogyan teljesült a többi kívánság!
Itt mindent elolvashatsz a 33 kívánság akcióról!
