 |
| További fotókért kattints a képre! |
Marcell és Vivien a hajléktalan emberekről is gondoskodó Oltalom Alapítvány óvodájába jár. Szüleik több gyermeket nevelnek, és bár lakhatásukat átmenetileg sikerült megoldani, helyzetük bizonytalan.
A kisfiú azt kérte a Nők Lapja Café 33 kívánság akciójában, hogy kis csoporttársával együtt hadd hajózzon egyet a Dunán. Kérésére Fülöp Nóra olvasónk jelentkezett.
„Mióta megszületett a kislányom, hatványozottan érzékenyen érintenek a gyerekekkel kapcsolatos riportok – meséli a fiatal lány. – Minket sem vet fel a pénz, de úgy érzem, hogy ennek a két kis óvodásnak meg tudnánk valósítani az álmát, hiszen mi is Budapesten élünk, autóval rendelkezünk, így értük tudunk menni, elvinnénk őket Visegrádra hajóval, ahol megebédelnénk, elmennénk megnézni a várat, majd visszavinnénk őket. Szeretném, ha a lányom is egy szociálisan érzékeny környezetben nőne fel, ahogy én is, hogy felnőttként minél többet segíthessen ő is!”
Azóta mindkettejük álma megvalósult. Mint Nóra meséli, nagyon jól sikerült a nap. A gyerekek legjobban természetesen a hajókázást élvezték, alig akartak lejönni a fedélzetről. „Úristen, nem kapok levegőt!” – kiabált Marci kipirult arccal, de persze tetszett neki a menetszél. „Felmentünk a visegrádi várhoz is – meséli Nóra – és megnéztük a Salamon-tornyot. Vivi nehezen küzdött meg a heggyel és lefelé nyafogott is, de egy fagyi megvigasztalta. Ő igazi rosszcsont, öt fiúval is felér, Marci viszont nagyon jól nevelt kisfiú.”
 |
| További fotókért kattints a képre! |
A gyerekeket elkísérte az édesanyjuk. Marci mamája és papája négy gyereket nevelnek, hatan laknak egy 34 négyzetméteres önkormányzati lakásban…
„Jó volt látni, hogy most felszabadultak, igazán önfeledtek” – mondja Nóra.
Olyannyira, hogy a kirándulás után egy játszópark homokozójában Vivien csak szórta, szórta a homokot. „Mondtam neki, hogy ha nem játszik szépen, elindulunk haza. Na, Marcinak több se kellett, leteremtette a kislányt: »Hagyd abba Vivi, én még szeretnék maradni!«”
Jött még egy kis éttermezés, a gyerekek többet pusztítottak a közös sültes tálból, mint a felnőttek, és aznap nem volt gond az alvással.
„Mindkét gyerek a szívemhez nőtt – mondja Nóra. – Marcival alig lehetett beszélni, folyton száz méterrel előttünk szaladt, de Vivien csak bújt hozzám, pedig akkor látott életében először.”
Nézd meg azt is, hogyan teljesült a többi kívánság!
Itt mindent elolvashatsz a 33 kívánság akcióról!
