A pokol aktuális ura (Elizabeth Hurley) pokoli humorral megáldott, káprázatos nő alakjában jelenik meg, és egyezséget ajánl a jó szándékú, de együgyű műszaki tanácsadónak, aki halálosan és reménytelenül szerelmes kolléganőjébe, Alison Gardnerbe (Frances O’Connor). A férfi élete már-már amúgy is zátonyra futott volna, így aztán nem sokat habozik a döntéssel: elsőként vagyont, hatalmat kér, mindenekfölött pedig Alisont. Reggel felkelve egy kolumbiai drogbáró bőrében találja magát, de nem esik kétségbe, hiszen hátravan még hat kívánság.
Legyen hát a legmegértőbb, a legérzékenyebb lelkületű férfiú a világon, akit a nők bizalmukba fogadnak, és akinek vállára omolva készséggel elzokogják bánatukat? Elliot szánalmas, fecsegő bolondként végzi. Talán öltse fel az ünnepelt kosárlabda-bajnok mezét?
Hiába dönti meg az összes eddigi NBA-rekordot, Elliot ismét csúnyán pórul jár. Lassan és keservesen rá kell jönnie, hogy jobb, ha óvatosan bánik a kívánságokkal. Az ördög ugyanis nem alszik, egy lépéssel mindig előtte jár, és folyton ráveszi őt újabb meg újabb végzetes döntésekre, amelyek azután pokollá teszik a szerencsétlen flótás életét. Szegény embert az ág is húzza: Elliot Richardsot üldözi saját balsorsa, és lassan elemészti a beteljesületlen szerelem tüze.
Milyen sorsot választanál, ha egy csoda folytán valóra válhatnának vágyaid? Mit kívánnál, ha egyszer csak elibéd toppanna egy „jótündér”? Pompát, vagyont, beteljesülést? Mi jellemzi az ezredvég emberének vágyait és kívánságait? A rendező és a forgatókönyvíró erre a kérdésre kereste a választ, és arra a nem túl meglepő következtetésre jutottak, hogy a legtöbben gazdagok, befolyásosak, híresek akarnak lenni, vagy tökéletes szépségre, atlétatermetre vágynak. Harold Ramis rendező azt szerette volna, ha filmje felhívja a figyelmet arra, milyen veszedelmes csapdát rejtenek magukban vágyaink.
„Életünkben azokra a dolgokra vágyunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy boldogabbá, sikeresebbé és mások számára vonzóbbá tesznek bennünket – mondja a rendező. – Csakhogy vagyon, hírnév, szépség gyakran egyáltalán nem szolgálják boldogságunkat. Az ember mohón kergeti vágyait, és észre sem veszi, hogy útközben elveszítette a józan eszét. Azt hiszem, akkor vagy boldog, ha tudod, mit teszel. A magam eszközeivel világgá szerettem volna kiáltani, hogy leghőbb vágyaink sokszor épp az ellenkező irányba visznek bennünket, mint amerre a sors eredetileg rendelt, hogy az ösvény, amin rendületlenül baktatunk, már réges-rég elhajlott.”
A nem túl eredeti alapötletből forgatott vígjáték igen eredetire sikeredett. Brendan Fraser (Az őserdő hőse) és Liz Hurley jókedvűen, könnyeden komédiázzák végig ezt a nyári estékre való vígjátékot.
