Talán éppen azért, mert így gondolkodom, rengeteg kalandomból lett később barátság. Van olyan lány, akinek én vettem el a szüzességét, és azóta minden évben felhív azon a napon. Igaz, volt olyan is, akinek még a nevét sem tudtam, egyszerűen megtörtént a dolog, fényes nappal, egy fürdőben, a medence közepén, úgy, hogy egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz. Az is előfordult, hogy olyan jól éreztük magunkat, hogy napokig ki sem keltünk az ágyból, csak akkor búcsúztunk el, amikor beteltünk egymással. Sosem kellett előadnom a majd hívlak!-dumát, mert tudták, hogy nem fogom őket keresni. A kalandban az a legizgalmasabb, ha mindkét fél tudja, hogy az egész csak akkorra, egy alkalomra szól. Ha valaki ezzel nincs tisztában, az már nem is kaland, ott kezdődik a szerelem, vagy jönnek a hazugságok, bonyodalmak, kínos jelenetek.