Egyszerűen nem értem, miért nem lehet azt mondani, hogy “bocs, mégsem akarok tőled semmit”.
Ez az a mondat, ami egyszerűen hiányzik a férfiak szótárából. Pedig sokkal könnyebb lenne, ha kimondanák, a nőknek ugyanis van egy olyan tulajdonságuk, hogy agyalnak. Agyalnak azon, hogy vajon miért nem ad életjelet a pár napja még lelkes hősszerelmes lovag. Vagy ha ad, miért olyan langyosakat, mint az egyhetes lábvíz, a jövőre vonatkozó konkrétumok nélkül. Miért közli, hogy miért nem ér rá – ahelyett, hogy azt közölné, egyáltalán, soha nem ér rá és nem is akar. Pont.
Első körben ott az önvád. Hogy mi, nők, mit rontottunk el, mit mondtunk, tettünk rosszul, amivel elriasztottuk a férfit. (Önmagunkat adtuk, ha nem tetszik, ez van…) Az is felmerül, hogy talán megváltozott a szitu, és bekerült/visszatért valaki a képbe, a pasi pedig nem akar még dönteni, és lebegteti a folytatást… A teljes levél a Kettős Látás blogon olvasható!
