Telnek múlnak a napok, a hetek, a hónapok és az évek, lassan eltelik az életed, kijárod az iskoláid, felnőnek a gyerekek, keményen hajtod más ember szekerét – hogy más meggazdagodjon –, azután hirtelen nyugdíjba mész, és hirtelen nem lesz semmi értelme az életednek.
Nem tudod, miért kelsz fel reggelente, nincsenek céljaid, nincs értelme a napjaidnak, nem érzed már igazán fontosnak magad. Így elvegetálsz még néhány évet, jobb esetben egészségesen, rosszabb esetben valamilyen kimondhatatlan betegséggel a háttérben, amitől még cudarabbul érzed magad.
Visszaemlékszel, hogy valamikor régen még voltak dédelgetett álmaid, amire azt mondtad mindig, hogy egyszer MAJD meg fogod csinálni, de soha nem hitted el magadról igazán, hogy elég jó vagy ahhoz, hogy meg is valósítsd, amit szeretnél, így a kudarcot elkerülve bele sem fogtál.
Milyen jó is volt egykoron álmodozni azokról a célokról, amelyeket meg akartál valósítani, amelyekről elhitted, hogy attól boldog és sikeres tudnál lenni. Milyen jó is volt elképzelni, hogy bármire képes vagy, és bármit elérhetsz, amit csak akarsz. Milyen jó is volt azon elmélkedni és gondolkodni, milyen életet fogsz azután élni, hogy megvalósítottad mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyek egykoron felvillanyoztak…
Folytatás a Siker útja blogon!
