A magyar nyelv lenyűgöző gazdagságát bizonyítja Katona Imre különleges darabja, melyet kizárólag szólásokból, közmondásokból alkotott a szerző. A meghökkentő alapötletből mesterien bontakozik ki az emberi típustörténet, amely az ókori komédiaköltő, Arisztophanész darabját vette alapul: a földi lét korlátaival és bajaival szembesülő Pityi és Palkó felépíti a levegőben az ideális államot. A madarak világában az emberek azonban éppúgy élnek és visszaélnek a hatalmukkal, mint a földi társadalmak vezetői: átveszik a többiek felett az irányítást.
A stúdiószínpad cirkuszi poronddá alakul, a színészekből bohócok lesznek, az összefüggő szöveg helyett éles elmével egymáshoz illesztett szójátékok sora hangzik el. A nyelvi bravúrokból megalkotott darab során a némajátéknak is fontos szerep jut.
A bohócok pedig nem csak a bukfenceket hányják, hanem a szójátékokat is. Az eredmény egy nagyon is komoly bohócjáték.
Ha figyelembe vesszük, hogy a bohócok minden történelmi korban az igazság cenzúrázatlan szócsöveként nyíltan kimondhatták azt is, amiről nem volt szabad vagy illendő beszélni – így állítva görbe tükröt az aktuális problémákról a társadalomnak –, biztosak lehetünk benne, hogy az ókorban született típustörténet a mai kor emberére is érvényesíthető társadalomkritikát fogalmaz meg.
Ugyanazok a szavak és gesztusok azonban más gondolatokat indítanak el a ma emberében, mint 45 évvel ezelőtt, amikor a darab megszületett és amikor néhány előadás után az akkori rendszer betiltotta. Az eredmény egy olyan előadás lesz, mely pillanatról pillanatra lebilincseli és érzelmi viharba sodorja majd a nézőt.
Szponzorált tartalom
