Mivel közeleg a húsvét, ideje volt egy alapos nagytakarítást végezni a lakásunkban. Ha már úgy is túl kell esni ezen, gondoltunk egy nagyot, és béreltünk egy gőztisztító kisgépet is, hátha ezzel meggyorsíthatjuk a műveltet. A gőztisztítót a lakás szinte minden pontján fel tudtuk használni, kezdve a sütő takarításától a sötétítő függönyök tisztításáig, de három területen párhuzamosan is dolgoztunk vele és a hagyományos módszerekkel azért, hogy kiderüljön, mennyi időt és energiát emészt fel egyik és másik. A megállapodás az volt, hogy ha a gép jól teljesít, akkor jövőre már nem bérlünk, hanem vásárolunk egyet és családilag átállunk a gőztisztításra.
Autó-üléshuzatok
A legszebb eredményt az autókárpit-tisztítás hozta. Számoltunk azzal, hogy itt valami igazán látványos javulást tudunk elérni, hiszen messze kocsi volt a legelhanyagoltabb valamennyi hely közül, ahol gőztisztítót és kézi mosást egyaránt alkalmaztunk… Abban viszont nem voltunk biztosak, hogy a gőzös vagy a kézi módszer hozza-e majd meg a kívánt hatást, és kicsit félve is vágtunk bele a takarításba, mert ilyen felülettel korábban nem voltak tapasztalataink. Az autó üléshuzata ugyanis bőr, ráadásul viszonylag új is, így ha hibázunk, akkor az nem lesz épp olcsó mulatság.
Alaposan felkészültünk hát előtte, és a neten rákerestünk, hogy hogyan is kell a bőrrel bánni. Meglepő módon nem igényel ez a felület semmi különös eljárást tisztításkor, a langyos vizes, sima tisztítószeres módszert így itt is bevethettük. A gőzölésről viszont elég kevés információt találtunk.
Így tisztította a bőrt a gőz
Időhiány miatt csak az ülések kitakarítását tűztük ki célként. A módszer a szimultán pucolás volt: jobb és bal oldalról egyszerre indulva a kocsi belsejének egyik felét gőzzel a másikat kézzel tisztogattuk. Már az előkészületeknél kitűnt, hogy a hagyományos megoldás több időt igényel: itt ugyanis szükség volt egy tiszta vizes és egy mosószeres vödörre, vízre, tisztítószerre, száraz és nedves törőkendőre. Mire mindezek startra kész állapotban az autóhoz kerültek, a gőzgép már dolgozott, mivel ezt csak fel kellett tölteni vízzel és bedugni a konnektorba. A takarítás során sem sikerült ezt az időhátrányt lefaragni, és a gőzgéppel kereken 7 perccel hamarabb végére értünk a munkának, mint a vödrökkel. A fél üléssor takarítása összesen 9 percet vett igénybe gőzöléssel, míg a hagyományos módszer 18 percen keresztül tartott. Mindkét esetben azonban szép végeredmény született, és látványra nem láttunk különbséget a két különböző módszerrel tisztított felület között.
Sütő
A sütőben található általában a legmakacsabb, legragadósabb piszok, amit csak erős vegyszerrel és kemény dörzsöléssel lehet eltávolítani. Viszont maga a felület nem túl nagy, így általában a legrosszabb esetben is negyed óra alatt végezni szoktunk vele kézzel. Most nem volt olyan rossz állapotban a sütő, de első ránézésre is 10-12 perces munkát jósoltunk neki hagyományos módszerrel, vagyis a fél sütőt maximum 6 percre taksáltuk. Az viszont, hogy a másik fele gőzölővel mennyi idő alatt tisztul meg, nem is sejtettük. Viszont nagy reményeket fűztünk hozzá, mert a sütő takarításához előtt mindig kénytelenek voltunk mindenféle masszív zsíroldót használni, aminek a szaga sem volt épp kellemes, és az a tudat sem, hogy ezeken a vegyszerrel mosott felületeken később ételt fogunk készíteni. Ha minden igaz, akkor gőztisztítóval nem lesz szükség ilyen anyagokra.
Ez volt a kiindulási pont
Nos, mint kiderült, nagyon jól mértük fel a helyzetet. A közepesen “érett” sütő egyik felét kézzel (fém dörzsike, súrolószer, zsíroldószer, vizes öblítés és szárazra törlő kendő használatával) pár másodperc híján hat perc alatt fejeztük be. Viszont ehhez az időhöz ha hozzászámoljuk, hogy utána még a kendőket, szivacsokat is ki kellett mosni, akkor a kézi szintidő 8 percre kúszik.
A gőztisztító viszont várakozáson felül teljesített: mosó- és oldószerek nélkül is alig több, mint fele idő alatt végeztünk a rá eső sütőrésszel: egészen pontosan 3 perc és 20 másodperc alatt. Összességében tisztább és jóval könnyebb is volt a használata, ráadásul alaposabb is, hiszen a forró gőz itt is elpusztított minden baktériumot.
Fürdőszobacsempe
Ettől féltünk a legjobban. A fürdőszoba csempéin ugyanis bőven volt már vízkőlerakódás és a fugák is kezdtek sötét árnyalatra váltani. Nem véletlenül: a fugák takarítását hacsak lehetett, mindig elodáztuk, mert ez nehéz, fáradságos és időrabló tevékenység, amit helyett számos jobb elfoglaltságot is találhat magának az ember otthon. Tovább halogatni azonban már nem lehetett a dolgot. Sorsvetéssel dőlt el, ki melyik módszerrel takarít, ugyanis előre látható volt, hogy gyökérkefével, szivaccsal sokkal embert próbálóbb a munka, mint egy gőzgéppel. És így is lett…
Az előkészületek a gőzgépnél viszonylag gyorsan lezajlottak: egy körkefés előtét felrakása, a vízzel történő feltöltés és az áram alá helyezés mellett csak egy darab száraz törlőkendő beszerzésére kellett gondot fordítani. A kézi módszer jóval felszerelésigényesebb: kellett először is egy kis vízkőoldó, ami nem volt a háztartásban, így külön el kellett érte menni a közeli üzletbe. Ezen kívül gyökér- és körömkefe, szivacs, mosószerrel töltött permetezős flakon, gumikesztyű (a vízkőoldó miatt) és tiszta törlőruha kellett a művelethez.
A tesztet két, körülbelül 1 négyzetméteres csempefelületen végeztük. A gőzgéppel nagyon egyszerűen haladt a munka, gyakorlatilag csak lassan végig kellett futtatni a felületen a gőzt, illetve ahol vastagabb vízkőlerakódások voltak, ott a körkefével kellett átdörzsölni. A fúgák és a csempék felületének tisztítása között nem volt igazán különbség, körülbelül egyforma időt és energiát igényelt a kettő. Az egy négyzetméternyi falat kicsivel több mint hat perc alatt megszabadítottuk minden felesleges kosztól és szárazva törölt, gyakorlatilag sterilizált felületet hagytunk magunk után.
Könnyebben boldogult a gőztisztító a fugákkal
A gyökérkefés módszer viszont sokkal kínosabb és időrablóbb volt: a fugák lerakódásai csak többszöri dörzsölés után tűntek el (több helyen kisebb foltok így is megmaradtak azokban a lyukakban, ahova a kefe szálai nem fértek be), és a vízkőoldás folyamata is jóval piszkosabb és lassúbb, mint gőzgéppel. Két alkalommal kellett a szert felvinni, majd egy kis ideig várni, hogy lazítsa a vízkövet, mire valamennyi helyen sikerült megszabadulni tőle. Összességében nagy fáradság árán 17 percbe telt, mire sikerült a gőzgéphez hasonló tisztasági fokot elérni, azonban ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy a felület nem lett steril és baktériummentes, hiszen ezek elpusztításához a meleg víz nem elegendő. A forró gőz viszont ebből a szempontból is tiszta munkát végzett.
