Feketét húztak az ápolónők, és sétával demonstráltak a munkakörülményeik javításáért.
Eljött a nap, amikor egy laza, békés sétára hívtunk mindenkit, aki támogat bennünket. Kolléganőm szavait idézem.
“Szeretem a tavaszt. Ilyenkor újjáéled minden. Virágba, zöldbe borul a természet. Jó napközben kint lenni és csak élvezni a látványt. Ritka pillanatok ezek. A szabadnapok sem erről szólnak, mert folyamatos elmaradásban élek. Mosás, főzés, takarítás, gyereknevelés, másik állás, vagy egyszerűen csak az alváslemaradásomat szeretném behozni.
A nővéreknek induló nap gyönyörű volt, olyan igazi tavaszi nap, családi sétára való. Felkerekedett hát a kis csapat, papa, mama, gyerekek.
Mennek már páran előttünk feketében, hát követjük őket. Végig vicceljük az utat. Integetünk mindenkinek, aki az utunkban kerül. Idősek otthona erkélyén bácsika fekete pólóban. Ő is velünk van.”
Hogyan sétáltak tovább az ápolónők? Mi történt a békés demonstráción? Olvassátok el az ápolónő blogban.
