“Nem mondom, kicsit mosolyogtak, mert megint röpködök, de hiába magyaráznak, elemezgetik a dolgokat, az élet engem igazolt. Végül is szeretem a barátomat, megérte a kínlódás és a várakozás, sőt, még a kiborulások is! Tudom, nem biztos, hogy örökké tart, de nem akarok a jövőbe látni és folyton ezen rágódni.
Megmondtam a lányoknak is, hogy most már a magam lábára állok, fölemelem a fejem, és igyekszem felnőtt nőként élni a napjaimat. Tudatosan is nézem majd a dolgokat, de át akarom élni azt a felhőtlen érzést is, amelyet a szabadság meg a boldogság ad…”
Tanács:
Hát, Kata, tényleg itt az ideje, hogy a magad lábára állj. Ha most azt érzed, hogy a kapcsolatotok jól működik, és az élet minden szempontból azt hozza, amit vártál, ennél jobb dolog nem is lehet. Igazad van abban, hogy nem kell agyonelemezgetni mindent, ennél sokkal könnyedebben is lehet élni az életet. Kicsit olyan vagy most, mint Bridget Jones, amikor a szemétkosárba hajigálta a férfiak lelkét magyarázó könyveket, de ez nem baj. Egy párkapcsolat akkor működik jól, ha két ember megbízik egymásban, és őszinték egymáshoz.
Ha már ott tartanak, hogy a legapróbb gesztust is időbe telik megfejteni, akkor nyilván nem beszélnek egy nyelvet, vagy elbeszélnek egymás mellett. Ilyenkor mindenkiben ott a szorongás, hogy legalább a maga számára érthetővé próbálja tenni a jeleket, amelyeket a másiktól kap. Próbálj nyílt és nyitott maradni, ami azt is jelenti, hogy légy őszinte az érzelmeidben és elfogadó a másik felé! Sokszor látjuk azt egy szerelemben, hogy az elején a nyíltság még nem olyan fontos, később pedig már meg sem tud jelenni, mert mindenki szerepet kezd játszani.
Tartsd meg a tulajdonságaidat, de ha kell, légy képes kompromisszumokra is! Most, hogy átéltétek ezt a krízist, nyilván lesz olyan pillanat, amikor egy vitában úgy érzed, meg kell mondanod, mi mindent csináltál végig, és mennyit köszönhettek neked
Ha képes vagy rá, ezt csak mértékkel tedd, mert kevés az olyan kapcsolat, amelyik elbírja, ha a veszekedések Ádámnál és Évánál kezdődnek.
Miután sok feszültséget, igazi csalódást éltél át, ha elkap a lendület, könnyen a barátod orra alá dörgölheted mindezt. Ezt viszont nem tanácsos megtenni, mert mindkettőtök emlékszik mindenre, tehát a múlt fölelevenítése nem megoldáshoz vezet, csak ahhoz, hogy megkönnyebbülj. Lehet, hogy te jól érzed magad egy rövid ideig, de nem használ a kapcsolatotoknak.
Miután hajlamos vagy arra, hogy csípőből tüzelj, érdemes végiggondolnod, mit is akarsz majd mondani, ha vitatkozni kezdtek. Tudod, a sokszor felhánytorgatott sérelmek egy idő után már nem együttérzést vagy megbánást váltanak ki a másikból, hanem dühöt és indulatot, legvégül pedig akár ellenszenvet is. Ami, ha belegondolunk, akár indokolt is lehet, mert megfordul a helyzet, és te válsz agresszívvá, annak ellenére, hogy csak panaszkodsz.
Ha ezekre figyelsz, és nem gyanakszol, akkor biztosan működni fog a kapcsolatotok.
Ami a barátnőidet illeti, ha állandóan úgy szoktatok beszélgetni, hogy mindig valaki szerelmi élete van terítéken, akkor nehéz dolgod lesz. El kell döntened, hogy akarsz-e minden percről, történésről részletesen beszámolni, majd együtt töprengeni azon, mi miért volt. Ugye, nem? Nem hiszem, hogy a barátságotok csak erről szólna. Ha van közöttetek igazi szeretet és elfogadás, akkor ez senkinek nem fog hiányozni.
Problémát csak az okozhat, ha a barátnői körben valakinek nincs kapcsolata, vagy ha van, rosszul működik, mert akkor nyilván igényli a segítséget, és kíváncsi a mások történeteire. Ilyenkor rosszul eshet, ha valaki elzárkózik, bármilyen indokot is hoz fel mentségül. De miután évek óta együtt vagytok, ha meg is mosolyognak, akkor is kitartanak majd melletted.
Állj csak a saját lábadra!
