Persze a NASA kutatói nem a családi kombi fényezését szeretnék megóvni az ízeltlábú-apokalipszistől, hanem a repülők és űrjárművek biztonságosabb és gazdaságosabb működése érdekében kutakodnak. Noha egyetlen légy vagy szúnyog nem igazán ártalmas a repülés szempontjából, a rovartetemek ezrei, illetve a becsapódásuk után keletkező ragacsos réteg már komolyabb gondokat is okozhat. Ezáltal ugyanis csökken a repülőgépek üzemanyag-hatékonysága, ami éves szintre vetítve dollármilliárdos nagyságrendű bevételkiesést jelenthet a légitársaságok számára. Arról nem beszélve, hogy a rovartetemek akár a gépek egyes alkatrészeinek működését is akadályozhatják, ami biztonsági szempontból aggályos – az űrjárművek esetében pedig még kritikusabb, hogy távol tartsák az ízeltlábúakat a gépektől, ezek ugyanis a repülőknél jóval érzékenyebbek a külső behatásokra, a speciális, légköri visszatérést lehetővé tévő hővédő borítás miatt.
A NASA nemrég kiadott közleménye szerint Mia Siochi anyagkutató és csapata most azon dolgozik, hogy ezt az űripart évtizedek óta foglalkoztató problémát megoldják.
“Amikor egy rovar vagy egy bogár nekicsapódik a repülő szárnyának és szétkenődik, a vére kémiai változáson megy keresztül, amelynek köszönhetően besűrűsödik és ragacsossá válik” – írta Siochi a közleményben. Ez nagyon hasonlít az emberi véralvadáshoz, egyfajta túlélő-mechanizmus a rovarok számára (persze csak ha nem teljes testfelülettel kenődnek szét a motorháztetőn).
Május során a kutatók többféle kísérleti anyagot vizsgáltak, amelyeket a repülők szárnyaira rétegezve elkerülhetővé válik a rovar-tömeggyilkosság. A vizsgálathoz egy Boeing–757 repülő szárnyait, illetve a NASA közleménye szerint “jelentős bogárpopulációval rendelkező” louisianai Shreveport területét használták. A gép szárnyainak felületét a kísérleti anyagokkal kezelték, majd egy próbakör után megszámolták, hogy hány rovartetemet találnak az egyes vizsgált felületeken.
Az űrügynökség a tegnap adta ki az előzetes eredményeket értékelő közleményét. Eszerint az egyik kísérleti borítás 40 százalékkal csökkentette a felületen megtapadó rovartetemek mennyiségét. Siochi szerint a különleges anyaghoz a természetből vették az alapötletet.
“Ha megnézzük egy lótusz leveleit mikroszkóp alatt, látni fogjuk, hogy azért tudja lepergetni magáról a vízcseppeket, mert a felületén aprócska sörték találhatóak” – írta a NASA kutatója. “Amikor víz éri ezeket a leveleket, a felületi feszültség miatt a cseppek nem tudnak szétfolyni, így leperegnek a levélről. Megpróbáltuk ezt a struktúrát vegyi úton előállítani, hogy a rovarok se tapadjanak a gépek szárnyaira.”
A lótusz esetében a sörték funkciója a levelek tisztán tartása, hogy a vízzel együtt megtapadó kosz ne blokkolja a leveleket érő napfényt.
A NASA kutatói szerint, bár még további tesztekre van szükség, a kezdeti eredmények biztatóak, így lehet, hogy jövőre már tiszta autóval érkezhetünk haza a nyaralásból.
További érdekességek a NASA-ról az NLCafén:
- Feküdj a NASA-nak 18 000 dollárért!
- Ilyen lebegő városokban lakhatnánk a Vénusz felett
- Ikerkutatás kezdődik a világűrben
- Elképesztő tortákat tervez az egykori NASA-mérnök