Mágikus szerelem

A ráció kultuszának embere pedig mit tesz a csodáival? Túllépve az élményen, meg is akarja érteni őket.

„Bűbájos” őseink varázsitallal, rítusokkal, mágiával akartak a csoda uraivá válni, mi pedig elméletek szemüvegén keresztül próbáljuk megfoghatóvá tenni a szerelem élményét, a spirituális vágytól egészen a hormonokig. Az érdekes az, hogy hiába tudjuk – vagy véljük, hogy tudjuk – a lehetséges okokat, mégis, minden tudatosságunk ellenére a szerelemmel beköszön az életünkbe az irracionálisra való nyitottság.

Valahol az az ősi, „bűbájos” részünk erősödik meg, amely újra képessé válik a mágiára. A mi rituáléink ugyanarról a tőről fakadnak, mint a korábbi korok emberéé. Gondoljuk csak végig, hogy a szeretett személy bármely használati tárgyának, ruhadarabjának, fényképének milyen jelentőséget tulajdonítunk a szerelmi kapcsolat születésekor. Minden, amit ő birtokolt, az ő maga. Ha megszerzem ezeket a dolgokat, valamilyen formában ő is az enyém lesz. Széttépni a fényképét, kidobni a leveleit, azt jelenti, „hogy a tárgyaidon keresztül, téged is elengedlek, nem kötlek többé magamhoz”.





A kezdeti izgalmas, bizonytalan állapotban, szóval és „szemmel-tartással” próbáljuk a telefont csörgésre kényszeríteni. Akár érdektelen történetet mesélünk Róla, érdektelen embereknek, „csak úgy”, hogy kimondhassuk a nevét. Hiszen érezzük, hogy így pillanatokra megteremthetjük őt a magunk számára. Mint ahogy valamirevaló szerelmi varázslás sem volt elképzelhető anélkül, hogy ne nevezték volna meg a mágia tárgyát. A szerelmünk nevének szórakozott firkálgatása is az ő valóságossá tétele.





Korábban véletlennek tűnő eseményekben valamiféle rendszerre ismerünk. „Az nem lehet véletlen, hogy…” vagy „Nekem rendelte a Sors…” Megnő a jelentősége az olyan „irracionális értelmezési kereteknek”, mint amilyen az asztrológia, és a jóslások bármilyen formája. Nem feltétlenül hiszünk a horoszkópokban, de azért elolvassuk az előrejelzésünket. Meg az övét is. Biztos, ami, biztos.

A szerelemmel újra részeseivé válunk mindannak, amik a gondolatainkon, viselkedésünkön, saját világunkon túl van. Emlékeztet bennünket arra, amik valójában vagyunk.
Egy isteni csoda részesei.