Szerintem a stílus nem pénzkérdés. Oké, van, aki megengedhet magának luxus kategóriájú kiegészítőket, pólót, cipőt…de sosem az árát néztem annak, amiben megjelent. Mert igenis számít a megjelenés. Egy kedves ismerősöm azt mondta, olyan férfit válassz magad mellé, akivel kézen fogva végigsétálsz belvárosban.
![A stílus örök: hogy öltözzön egy randira a férfi? A stílus örök: hogy öltözzön egy randira a férfi?](https://nlc.hu/data/cikk/15/149803/1.jpg)
Igen, tudom, számít az is, hogy én milyen vagyok. Cicababa semmi esetre sem. De ha alkalom van rá, akkor magas sarkúba bújok, nőnek öltözöm, pici smink. Kilók ide, kilók oda. A hangsúly azon van, hogy NŐ. De kedves uraim. A sportcipő, főleg ha ütött-kopott, a kínai pörköltszaftos póló, a szandál–zokni kombináció inkább lohasztó, mint vágykeltő. És számomra sok dologról árulkodik. Nem veszi a fáradságot, hogy tisztességesen felöltözzön. Vagy esetleg nincs is mibe, mert eddig anya vagy a volt feleség vásárolt neki. Ebben az egy dologban el lettem kényeztetve a házasságom idején. A volt férjem “megörökölte” cipőmániámat, és rajongott a jó órákért. Ami fontos, hogy kivételes alkalommal hordott rövid ujjú inget. Elméletileg férfiember nem hord rövid ujjú inget, főleg nem nyakkendővel. Rosszul vagyok, ha például a vőlegény ilyen inget húz fel magára a nagy napon. Kedves menyasszonyok, ne hagyjátok. Ha már melege van, inkább vetkőzzön ingujjra, hajtsa fel, csak ne legyen rövid az ujj… Folytatás a KisDorina blogon!