Kezdetben a teát különlegessége és ritkasága miatt a császár és az előkelő emberek italának tartották, a köznép nem részesülhetett ebből az élvezetből. Hogy megértsük, milyen különlegesnek is tartották ezt a növényt, lássuk csak, micsoda előkészületekre volt szükség egy-egy császári szüret előtt!
Csak az a munkás állhatott be a szüretelők csapatába, aki e tevékenység alatt nem evett hagymás, fűszeres ételt, tartózkodott a haltól, nehogy kellemetlen leheletével megrontsa a levelek zamatát. A napi fürdés kötelező volt, mint ahogy az is, hogy csupasz kézzel ne nyúljanak a cserjékhez.
Később azonban, ahogy a termés egyre bőségesebb lett, a tea a nép körében is elterjedt, és egyre népszerűbbé vált.
Kezdetben a kínaiak orvosságként itták, hittek abban, hogy meghosszabbítja az életet, szellemük és testük egyaránt felfrissül tőle. A távoli országokból Kínába utazók pedig szintén megismerkedtek ezzel a csodás itallal, és Európában is jó hírét keltették. Végül hírnevét maga a tea is követte, amikor 1610 körül holland hajók jóvoltából Európába, onnan is a nagyvárosokba került. Ennek köszönhetjük mi is, hogy ma már bármikor a kezünkben szorongathatunk egy gőzölgő itallal teli csészét.
