Sokan ragyogni kezdenek, ha megtalálják a nekik való hivatást. Nem volt ez másképp a ma már kilencéves terelőkutyánál, Sarge-nál sem, aki teljesen megváltozott, mióta rálelt a saját útjára. Kiskorában ugyanis kifejezetten barátságtalan állat volt, de egycsapásra megváltozott minden, mikor egy nap egy elárvult kis őzgidával állított haza imádott gazdája.
A később Buckwheatnek elnevezett apró jószágot az út közepén heverve fedezte fel Cheryl Stephen, Sarge gazdája. „Valami átkattant a kutyámban, mikor meglátta Buckwheatet – mondta a The Dodónak. – Átváltozott az őzike őrangyalává, olyannyira, hogy egy pillanatra sem hagyta őt magára.”
A kis gida rendkívül hálás volt önjelölt bébiszitteréért, mert a kutya gondoskodott róla, hogy biztonságban érezze magát. Amikor Buckwheat meg-megingó vékony lábacskáin járni tanult, Sarge mindvégig a nyomában maradt, bátorította, hogy felfedezze környezetét, de közben úgy irányította útját, hogy elkerüljön minden veszélyt. Később, mikor az őzgida nagyobb lett és már önállóan is elmerészkedett sétálni, befogadója a kutyát küldte utána, hogy megkeresse és hazahozza.
Bár a felcseperedett állatot már visszaengedték a vadonba, a különös barátság híre futótűzként terjedt a környéken. Egyre többen keresik fel Cherylt, ha árva őzikék gyógyításáról vagy rehabilitációjáról van szó. Az asszony elmesélte, németjuhásza minden új jövevény érkezésekor olyan boldog, mintha eljött volna a karácsony. „Ahogyan Buckwheattel is tette, a többi kicsit is először gondosan megvizsgálja, felméri az állapotukat. Utána pedig nem tágít mellőlük” – újságolta.
Amikor valamelyik gida menthetetlen és elpusztul, Sarge is vigasztalhatatlan. Napokig csak fekszik a sírjukon, nem akar onnan bejönni, nem eszik, csak lógatja a fejét. Amikor viszont új állatot hoznak, mindig ugyanúgy tud örülni. A gazdája szerint történetük megmutatja, amit mindenkinek tudnia kellene: az őzek gyengéd és csodálatos lények, s ha egy kutya ennyire tud szeretni és gondozni egy gidát, akkor az emberek is képesek lehetnek rá.
Nem egyedi eset, hogy ennyire a szívünkhöz nő egy őzike. Az Oscar-díjas Audrey Hepburn például a szeme fényének tartotta Pippint, a gidát, akit a Zöld paloták forgatásán ismert meg. A filmben lévő szerepe szerint barátságot köt az állattal, ezért az idomár megkérte, vigye haza magával. A kapcsolatuk olyan szorossá vált hogy a színésznő néha együtt aludt is vele és vásárolni is elvitte magával. Később pedig úgy beszélt Pippinről, mintha a saját gyermeke lett volna. Hiába, nem lehet nekik ellenállni.
Szerző: Balogh Mariann, Centrál Médiaakadémia