Ellenben gyakran hallom a következőket:
Abból adjon!
Azt akarom!
Az mi? Adjon már belőle!
Kell ez vagy az!
Se puszi, se pá, se szia, se kérek, a köszönöm meg már olyan luxus, amit, gyanítom, az eladók el is felejtettek, olyan ritkán hallanak.
Természetesen tisztelet a kivételnek, akinek nem inge, az ugye ne vegye magára!
Ne haragudjon senki, amiért megjegyzem, de miért nem lehet a legalapvetőbb udvariassági normákat megadni egymásnak?
Én nem dolgozom a szolgáltatásban, de azt hiszem, jobb is, már megőrültem volna. Minden tiszteletem azoké az eladóké, akik mosolyogva ki tudnak szolgálni ennyi udvariatlan ( most nagyon kedves voltam ) embert.
Kinyílik a bicska a zsebemben attól, ahogy sokan egymáshoz szólnak, akár élőszóról van szó, akár írásról, teszem azt a közösségi oldalon…
Folytatás a Kiss Emese mindennapjai blogon!
