Mert ugye sokkal fontosabb, hogy EGYÁLTALÁN ne essen RÁJUK az eső, a frizura frizura maradhasson, a zakó vállára se kerüljön két csepp. Közben ott állok én, és például ilyen célok lebegnek a szemem előtt, hogy ne vágjanak fejbe még a legdizájnosabb darabbal sem, maradjon meg a látásom, ilyenek…
Mondjuk, nemcsak a megállókban zavarnak az esernyők, hanem a járdán is. Úgy érzem, hogy kéne valami esernyőprotokoll, hogy a lelkes esernyőhasználók fel legyenek készülve az olyan esetekre, ha szembejön egy esernyőtlen vagy netán másik esernyős ember. Mert ugye az a baj, hogy az esernyőre sokan mint valami speciális aurára tekintenek, ami mozdíthatatlan, a testük része, és hát helyet is csinál az embertömegben.
Az esernyő valójában nem jó semmire. Biztos van az a gyengéd, nyári zápor, ami teljesen függőlegesen esik pár percnél nem tovább. Na, az ellen megvéd, de egy rendes, kiadós városi esőtől egyáltalán nem ment meg, ugyanakkor tökéletesen alkalmas arra, hogy gyalogos- és utastársainkkal kölcsönösen akadályozzuk egymást.
Az esernyő idegesítő, mert
- sok helyet foglal, amikor éppen nem kell (nekem az összecsukható is nagy)
- sok helyet foglal, amikor éppen kell
- Szélben jó? Neeem!
- Ha nagyon esik, megvéd a víztől? Neeem!
- fedett helyen mindig kell egy helyet találni, ahol kinyitva megszárítod
- vagy bedobod az esernyőtartóba vizesen a többi közé, és vizesen szeded ki
