Ott ültünk a padban, a jövő tanárai, mérnökei, orvosai, szülei, és úgy éreztem magam, mint akit egy hosszú agymosás után akarnak egy skatulyába passzírozni. Nem hibáztatom a tanárokat, mert a probléma rendszerszintű, és ők ebben a rendszerben olyanok, mint a katona, aki a háborúban parancsot teljesít.
Az annyi éven át tartó, jobb szó híján “idomítás”, a jutalmazás és büntetés eszközeivel legfeljebb annyit érhet el, hogy a gyerek olyan lesz, mint a jól nevelt kutya: engedelmes, önállóság nélkül.
Pár hónapja egy az oktatás innovációját célzó kiírásra én is elküldtem az ötleteimet, a több mint 800 beérkezett ötletből tovább hívtak a döntőbe, ahol számos neves cég vezetőjének lehetett prezentálni azokat. Elmondásuk szerint azért nyerte el az első helyezést a 7 perces prezentációm, mert rendkívüli lényeglátással levezettem az oktatás fő problémáit. Ők egybehangzóan megerősítették, hogy a mai munkaerőpiacon rengeteg az olyan ember, akinek a munkához alapvetően szükséges készségei, úgymint kommunikáció, stresszkezelés, önálló gondolkodás, kreativitás és problémamegoldás egyszerűen nincs meg. Ironikus módon a nívós cégek milliókat költenek arra, hogy alkalmazottaikat tréningekre küldjék, ahol aztán ezeket megtanulják. Persze egy egy-két napos tréninggel nem lehet felülírni 12 évnyi mintát.
Munkám során sok időt töltök azzal, hogy az iskola hiányosságait pótoljuk, annak káros hatásait semlegesítsük felnőtt emberekben. A dolog lehetséges: szóval a helyzet nem reménytelen, ugyanakkor még jobb ennek elébe menni, ezért a szülőknek érdemes nagyon képben lenniük, mert a rendszer azóta se lett jobb, sőt. Viszont igenis vannak alternatívák, lehetőségek és pozitív kezdeményezések. A gyerekekre pedig érdemes kellő figyelmet fordítani, mert ők a jövő.
Kérdezz, és kérj a téged érdeklő témában videót. Kövesd YouTube-on a Pszichológus Pasit!
- Pszichológus Pasi: így rombol a szelfizés
- Pszichológus Pasi: meseolvasás vs. tablet
