”
 |
Zárkózott lett. Titkolódzó. Időnként ideges lesz, türelmetlenül reagál, ha megkérdezek valamit, legyen az a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolog, mi történt az iskolában, végül is kikkel ment el a moziba stb. Egyébként jó tanuló, különösebb probléma nincs vele, bár most ezt is sokkal lazábban veszi, mint régebben, időnként becsusszan egy-egy négyes, de már hármas is volt. Ugyanakkor a húgommal, aki nálam 12 évvel fiatalabb, időnként hosszan sustorognak a díványon ülve, nagy nevetések közepette, ha a húgom nálunk van, de nekem, nekünk ezekből semmit nem mondanak. Elkapott félszavakból úgy hallom, hogy mindennapi dolgokról, osztálytársakról, együttesekről, rádióműsorokról, filmekről és más effélékről beszélgetnek.
A múltkor mondtam a húgomnak, hogy irigykedek, és féltékeny vagyok rá, de ő csak annyit válaszolt, hogy “Ne hülyéskedj!. Ugyanakkor most is ugyanúgy előfordul, hogy a gyerekem a nyakamba borul, átölel és babusgat, mint régen, de most kissé rohamszerűbben és ritkábban. “Édes, drága mamuci!, csak éppen nem beszélget, vagy sokkal kevesebbet beszélget velem. Mit gondoljak minderről? Természetes, hogy a kamaszok elfordulnak a szüleiktől? Vagy titkolódznak? Vagy elvesztettem a bizalmát? Mit kéne tennem? Hogy kellene viselkednem?”
Dr. Vekerdy Tamás válasza >>
