December 8. hétfő
Teljesen kivagyok. A hétvégi bevásárló túra megviselte az idegeimet. Családostul elmentünk egy bevásárlóközpontba, de annyian voltak, hogy moccanni sem lehetett. Ilyenkor szoktam magamnak feltenni a kérdést, hogy ki is vagyok én, és kell-e nekem ez az egész karácsonyi őrület. Igen, kell válaszolom meg magamnak a kérdést. Pedig nem vagyok jól lelkileg éppen. Kondiba sincs kedvem menni. Tegnap este is csak feküdtem otthon. A sok meló kicsit megzakkantott. Még mindig nem vettem adventi koszorút a Nagyinak, úgyhogy ma asszem bepótolom. Beígértem egy csomó karácsony előtti vacsit, úgyhogy ha be akarom tartani őket, a jövő héttől át kell mennem szakácsba, ami egyébként nem esik nehezemre. Itt ülök az irodában, laza hétfői pezsgés, rutinosan irányítom az eseményeket, profi vagyok na!:)
December 9. kedd
Anyu azt szeretné, hogy a Szentestét náluk töltsük. Férjem tiltakozik, a gyerekek támogatják az ötletet. Én nem tudom mit csináljak, mert nem akarom megbántani Anyut, viszont a férjem ragaszkodik ahhoz, hogy nálunk legyen a Szenteste. Sürgősen el kellene döntenem, hogy mi legyen. Talán kétfelé kellene szakadnom.
December 10. szerda
A tornán a lányok mondták, hogy idén is lesz cserepes karácsonyfa akció. Meg kell mondjam, a tavalyi borzasztóan rossz volt. Budapesten csak három helyen lehetett kapni fenyőfát, kábé két napig és olyan tömeg volt, hogy csak na. Ráadásul karácsony után egy héttel már vissza kellett vinni a fát.
December 11. csütörtök
Férjem javasolta, hogy ezen a hétvégén utazzunk el Szovátára a gyerekek nélkül. Látta, hogy nyúzott vagyok és arra gondolt, hogy nem ártana egy kis kikapcsolódás. Anyuék ismét tök rendesek voltak. Elvállalták, hogy vigyáznak a gyerekekre hétvégén. Két napja, szabad óráimban megállás nélkül vásárolok. Jelentős összegek mentek már el új harisnyákra, sálra, kesztyűre, pólóra meg bugyira. Úgy érzem teljesen leamortizálódott a régi ruhatáram és ennek a télnek valami teljesen új kollekcióval akarok nekiugrani. Gusztustalanul hangzik, de így van. Ma például két pár cipőt vettem egyszerre, amihez hozzátartozik, hogy az elmúlt két telet ugyanabban az egy pár cipőben vészeltem át.
December 12. péntek
Két nappal ezelőtt azt álmodtam éjszaka, és nem csak álmodtam, hanem éreztem is, hogy elkezdek belülről szétfeszülni és felrobbanni. Éreztem, ahogy elkezd repedezni a bőröm a belső feszültség hatására és közben már elfogadtam a tényt, hogy pillanatokon belül robbanás következtében fogok meghalni. Valami borzasztó volt! Lihegve ébredtem.
