Elkezdhetem firtatni, hogy vajon mit érhetünk el az ilyen és hasonló képekkel, van-e értelme fotózni, ha közben tudom, hogy ettől sajnos nem lesz a menekülteknek gyorsabban otthonuk, a helyiekben sem lesz kisebb az aggodalom. Feltehetem ezeket a kérdéseket, és nem lesz rájuk válaszom, hacsak az nem, hogy a művészetnek nem feltétlenül a válaszok megtalálása, hanem a kérdések feltevése a feladata. Mégis muszáj megcsinálnom a fotókat, mert fontosnak tartom, hogy valami arról is szóljon, hogy az ember és minden ember olyan, amilyen. Empatikus, türelmetlen, játékos, figyelmetlen, kimerült, érzékeny, feszült, vannak szerettei, vannak dolgok, amikhez ragaszkodik, vannak szükségletei, vágyik valamilyen jövőre. Az ide érkező menekültek pont olyanok, mint amilyenek mi, az ittlévők vagyunk.