“Akárcsak a görög drámákban, a sors tagadása és az attól való félelem, menekülés egyre közelebb űzi a főhőst saját sorstalansága felé. A Theomachiában Kronost – a nagy tenyésztő, élet-ültetőt -, akárcsak Oidipust, megállíthatatlan vágy űzi az átok megakadályozására, ezért minden gyermekét felfalja. A magyar nyelv pontos kifejezésével élve: önmagát eszi. Természetesen a végzet nagy összeesküvés elmélete nem működne hús-vér kitervelők és végrehajtók szorgos ármánykodása nélkül.
Fiatal rendezőként azonban azt gondolom, hogy Weöres Sándor ezen drámája, mely témáját, stílusát és nyelvhasználatát tekintve görögebb a görög drámáknál, és magyarabb a magyar népmesék nyelvénél is, olyan dramaturgiai, színpadtechnikai, vizuális és akusztikus problémákat vet fel, ami a legmodernebb, legkorszerűbb színházi gondolkodást is próbára teszi.”
Gyanakodva fogadja az ember, ha arról hall, hogy egy XX. századi költő görög istenekről írt darabot. Weöres Sándor gyanún felül áll. Ennek ellenére nem mondhatni, hogy mitológiai témájú Weöres-darabokkal lennének zsúfolva a különböző színházak repertoárjai. Ínyenceknek való kuriózum lesz a Bárka Színház Theomachia című előadása is.
Bárka Színház, Vívóterem, december 17-18. 19h