Az első terhességem karcsúságomon semmit nem változtatott, akár el is titkolhattam volna. Emlékszem, egy rokon kérdezte is tőlem “és megérezted már a babát?” Akkor voltam a 9. hónap közepén. A második terhességgel már felszedtem néhány kilót, az orvosom ingatta is a fejét, én pedig örültem, hogy végre nem 48 kiló vagyok. De a szülés után fél évvel már a medencecsontjaim is helyreálltak, büszke voltam magamra, kell egy nőnek az alakját tekintve annál nagyobb dicséret, mint az, hogy megkérdőjelezik, hogy ő már szült gyereket?
Most pedig kétségbe vagyok esve. Hogy mi történik velem, rejtély. Szemmel láthatóan hízok el comb- és fenékrészen, a helyzet annyira súlyos, hogy lassan egyetlen nadrágom sem jön rám. Vége az aranyéletnek. Soha nem kellett fogyókúráznom, diétáznom, kalóriákat számolni, méricskélni magamat. Még szobamérlegem sincs.
A folytatásért kattints a Katarzis caféblogra!
