Dr. Kathleen Stassen Berger amellett, hogy professzor, nagyszülő is, így teljes mértékben megérti, hogy a járvány miatti elszigetelődés mekkora hiányérzetet keltett a családokban. Alig várja, hogy megint az ölébe üljenek az unokái, megöleljék és meséljen nekik. De ettől még nem tartja jó ötletnek a jelenleg terjedő nézetet, miszerint össze kellene a családoknak költözni egy többgenerációs háztartásba azért, hogy a járvány következő hulláma már ne teremtsen ilyen helyzetet, és ne legyenek elvágva egymástól. Meg is indokolta miért gondolja, hogy ez többet árthat, mint amennyit használna.
„A többgenerációs háztartás valójában rosszat tenne azoknak, akik megszokták, hogy külön élnek egymástól. A legtöbb nagyszülő nem él együtt a gyerekeivel, és szeretik a függetlenségüket. Egy 2018-as tanulmány szerint a lakosság mindössze 20 százaléka él egy másik generációból való családtagjával, és csupán 5 százalék az, aki úgy él együtt a nagyszülővel, hogy gyerekei is vannak.”
A szakember szerint ezek a többgenerációs otthonok inkább csak átmeneti megoldásnak jók, ha például betegség vagy vészhelyzet miatt kell segítség a családtagnak. Berger is került már olyan helyzetbe, hogy tűz ütött ki a lakásában, ezért a lányával és unokáival élt egy darabig, amíg új otthont talált. Nincs ellene annak, hogy erősítsük a családtagok közti kapcsolatokat, de mindenkinek jobb, ha nem élnek egymás nyakán, mert egy idő után valamelyik családtag – általában a nagyszülő, ha a gyerekekhez költözött – kívülállóként, kényelmetlenül kezdi érezni magát.
Az összeköltözés a nagyszülőkkel nem annyira jó ötlet (Kép: Unsplash)
De nem csak Berger véleménye az, hogy nem tesz jót a generációs együttélés, több tanulmányt is felhoz példának a közös háztartás ellen. Az egyik közülük az a 2002-ben publikált kutatás, melyben 30 évig követték több család életét. Összesen 194 fiatal anyával vágtak bele a kutatásba, voltak olyanok is köztük bőven, akik még otthon éltek a szüleikkel. Az eredményekből pedig kiderült, hogy azok a nagyszülők, akik többgenerációs háztartásban laktak, kevésbé voltak egészségesek, mint függetlenebb társaik: nagyobb eséllyel kialakult náluk cukorbetegség, szívbetegség, elhízás vagy depresszió.
De nemcsak a nagyszülőkre, hanem az anya-gyerek kapcsolatra sem volt jó hatással a generációs együttélés: „Kiderült, hogy sérülhet az anya-gyerek kapcsolat, ha együtt él a család több generációja. A kutatási eredményekben azt találták, hogy érzelmileg nem kötődtek annyira egymáshoz – nem mindegyik családnál történt ez meg persze -, és ez több esetben negatívan hatott a gyerekek felnőttkori kapcsolataira, sőt, sikereire is.
Gondoljunk csak bele – írja Berger -, amikor a gyerekek gondozása megoszlik a nagyszülő és az anya között, annak milyen kétes végikimenetele lehet. Nagyon ritkán láthatjuk azt, hogy a gyereknevelés terén egyetértés van két generáció között, egy fedél alatt élve pedig még inkább kiéleződne az ellentét. Ez pedig a család egyik tagjára sem lenne jó hatással. Családként támogatnunk kell egymást, de jobb úgy, ha külön lakásban hajtjuk álomra a fejünket.”
