 |
Halló, itt a kedvenc fehérszakállúd! szólt egy érdes, lihegő hang. Te jó ég, egy szatír megszerezte a mobilszámomat volt az első gondolatom, aztán rájöttem, hogy ez csak az én külön bejáratú Mikim lehet.
Hülyéskedsz? Már nyitottam az ablakot, hogy segítségért kiáltsak! Erre nevetett, és elmesélte, hogy a színművészetire jár, ahol az esti próbán épp egy vén kéjencet kellett játszania. Benne maradt a figura. Színész? És még tanul? Hú, ez fiatalabb nálam! De kiderült, hogy csak egy évvel, és amíg nem vették fel, addig a kertészeti egyetemen tanult. Bevillant a kép, ahogy Télapó-cuccban dugványoz. Beszéltünk vagy egy fél órája, amikor fölvetette, hogy találkozzunk reggel kilenckor a Margitszigeten, mert ott minden olyan gyönyörű abban a napszakban! Aha, tavasszal, nem decemberben! Na jó, beleegyeztem, de a biztonság kedvéért, kölcsönkértem a szomszéd lány sídzsekijét. Tükörbe kellett néznem, hogy realizáljam, ez tényleg velem történik, és nem moziban vagyok.
Reggel hihetetlen módon tűzött a nap a globális felmelegedés is velem van, így csak jól sikerülhet ez a randi! Hozott meleg kiflit és fehér bojtos sapkát mindkettőnknek, én pedig vittem teát termoszban, hogy mutassam, mekkora konyhaművész vagyok. A futók néha eszembe juttatták kihasználatlanul haldokló kondibérletemet, de ettől eltekintve, tényleg gyomorgörcstől és kínos csöndektől mentes első randi volt. Sőt, lesz következő is! Bár egész hétvégén dolgoznia kell szezonja van , holnap estére bevállalt egy mozit. A film előtt pattogatott kukorica helyett egy pici mikulásvirággal várt, nehogy elfelejtsem mondta , ki is a pasim valójában. Amikor hazaértem, földöntúli boldogságomat egy kör-SMS formájában kiáltottam a világba: “Szerelmes vagyok a Télapóba!. A válaszokat nem részletezem, többen átküldték a pszichológusuk számát, már azt, amelyiket éjjel-nappal lehet hívni. Mindjárt 24-e, kaptam tőle egy szánon ülő Mikit. Ha felfordítom a kis játékot, esik rá a hó. Este végig ezzel játszottam, még a szüleimnél is, akik mély döbbenettel néztek, mert megszokták, hogy vacsora után általában a világbékéről és a Híradó fölöslegességéről tartok előadást. Ez most kimaradt. Csak a játékba zárt hóesést bámultam mosolyogva.
Szingli-posta
Karácsonyi élmények magányosan és társaságban
“A szentestét mindig a szüleimmel töltöm. Hatalmas vacsora: hallal, majonézes krumplival, bejglivel degeszre eszem magam! Tíz körül átadjuk az ajándékokat, még egy kicsit beszélgetünk, aztán az ősök úgyis elálmosodnak, úgyhogy lelépek. A barátaim már várnak a törzshelyünkön, ahol hajnalig bulizunk. Szinglik, nektek is ajánlom, hogy ne a szülői házban szomorkodjatok, de ne is a saját lakásotok magányában, hanem induljatok neki az éjszakának!
Lili
“Tavaly a vőlegényemmel épp novemberben szakítottunk, így el tudjátok képzelni, milyen jó hangulatban készültem az ünnepekre. A barátnőim próbáltak kihúzni a depresszióból, de kértem, hogy hagyjanak inkább, egy kis időre van szükségem. Na, nem hagytak szerencsére. Folyamatosan elrángattak moziba, színházba. Karácsonyra is rengeteg programot szerveztek, 24-én este hárman is nálam aludtak: videóztunk, fagyiztunk, ahogy a filmekben szokás. Azt hittem, így kibírom… Amíg fel nem hívott az exem egy Boldog karácsony!-ra!
kata27@…
“Én már két éve igazi szingli karácsonyokat rendezek magamnak és a barátnőimnek. Délutánig általában mind dolgozunk, aztán együtt elmegyünk kondizni, közben felkészítjük egymást a család elviselésére. Kettőnknél eléggé nehezen kezelhetők a szülők, úgyhogy igyekszünk hamar elhagyni a tűzfészket. Egyikünk albérletében összefutunk, és ott rendezzük meg a mi igazi ünnepünket. Főzünk a kalóriákat féken tartva , ajándékozunk, zenét hallgatunk, még az aktuális pasikat is kizárjuk (hát még a nem létezőket!).
panda@…
