Egy háromszáz éve íródott csoda ez, amely nem csupán szakácskönyv, vagy akár nevezhetjük korabeli gasztroújságnak is. Ez egy korkép, egy időutazás, egy történelmi és paraszti magyar valóság. Abból az érából, a magyar lakosság legnagyobb része az uradalmak árnyékában élt, kis, földből-agyagból tángált házaikban és feladatuk a föld művelése, az állatok tartása volt. Az asszonyok pedig sürögtek-forogtak konyháikban, és minden egyes morzsát felhasználva találtak ki étkeket.
Töltött káposzta
A sós káposztát szépen aprítsd meg, azonban nyers tehénhúst szalonnával öszve kell vágni jól a vágókéssel, szép aprón, abba bors, gyömbér, só; ez meglévén darabonként takargasd egész káposztalevélben, elsőben az ormóját lemetélvén azaz a torzsácskáját, rakd fazékba az aprított káposztával, főzd meg jól; és mikor megfőtt, egy kevés bort bocsáss belé, jobb ízű lesz, tálald fel; ha megborsolod, annál jobb lészen.
Tök egyszerű, nem igaz? Nem is értem, miért ezt az ételt választottam elsőként, no, keressünk valami könnyebbet.
A folytatásért kattints a Bouvet caféblogra!