Ellis Kaut több mint ötven éve írta meg a világhírűvé vált kobold, Pumukli kalandjait. A vörös hajú rosszaság ezután hihetetlen karriert futott be. Szerepelt rádiójátékokban, nálunk is vetített NSZK–osztrák–magyar közös televíziós sorozatban, persze mesekönyvekben, sőt bélyegen is szerepelt. A müncheni Luitpoldparkban pedig még egy kis bronzszobrot is kapott.
Az írónő haláláig vigyázott Pumuklira. Ellenezte, hogy a stuttgarti Kosmos Verlag új kiadásához újra megrajzoltatta a figurát, egy, a korszellemnek megfelelő sportosabb és vékonyabb Pumuklit. Az írónő lánya, Uschi Kaut és a rajongók kritikája miatt azonban Pumukli hamar visszakapta zöld nadrágjából előbukó pocakját.
“Éder mester, örök hála, finom ez a csokoláda”
Pumukli és Éder mester, az öreg asztalos meséjén generációk nőttek fel, nemcsak Németországban, hanem Magyarországtól kezdve Spanyolországon át Franciaországig. Pusztaszeri Kornél, Pumukli magyar hangja talán máig sem tudta lemosni magáról a veres kismanó karakterét. Pumukli miatt jogvita is kialakult, Kaut és a figura eredeti rajzolója, Barbara von Johnson között, a Pumukli-fogalom jogaiért. A vita végén már arról vitatkoztak, kaphat-e barátnőt közös gyermekük. Kaut a végül meg nem valósult friggyel teremtménye sorsának alakulása feletti önállóságát látta veszélyeztetve.
