De igazából persze azért járunk családilag terápiára, mert ez is a Chance program része, az utógondozás, amire hatalmas szükség van. Maradjunk először az iskolaváltás történeténél, mert nem volt egyszerű menet.
Dorka itthon volt velem és Julcsival két hétig, ennyi időnk volt igazolva, hogy találjunk neki új iskolát. Korábban kellett volna kezdeni a keresgélést, de egyértelműen Srí Lankán döntődött el, augusztus végén, hogy nem hagyható ki az iskolaváltás, Dorka érdekében. A szempontok a keresésnél nagyon sokrétűek voltak, talán épp ezért volt annyira stresszes ez az egész hajcihő. Legyen olyan suli, ahol támogatják a tehetségét, de olyan is legyen, ahol kis csoportokban zajlik a tanítás.
Ilyet állami iskolában nem nagyon találsz, most szólok, hogy akik tehetségpontként hirdetik magukat, nos, azok nem ilyenek. Telefonáltam, még többet telefonáltam, iskolát látogattunk, beszéltünk igazgatókkal, akiknek az iskolája úgy adja el magát, mint a tehetséges gyerekek iránt elkötelezett iskola, de semmi.
Nem izgatja őket az, hogy itt egy szakértői véleménnyel alátámasztott tehetséges gyerek, az érdekli, hogy változó volt második év végén a magatartása. Meg még azt sem értették általában, hogy mi ez a szakértői vélemény, amiben “különleges logikai tehetség” van írva, a gyerek mégis csak 3-as matekból. Igen, furcsa lehet, de így megy ez: a tehetséges gyerekekből ki kell hozni, ami bennük rejlik, nem kész tudósok, kitűnő magaviselettel, hanem a legtöbbször valamilyen magatartászavarral küzdő intelligens gyerekek, akik maguk sem tudják, mi zajlik a kis fejükben.
A folytatásért kattints az Anyám borogass caféblogra!
