Elmondom név nélkül című cikksorozatunkban egy-egy szakma szókimondó képviselője beszél a mindennapjairól, a főnökeiről, rólunk, ügyfelekről, és bármiről, amiről olyan véleménye van, amit névvel nem vállalhat. Nem azért, mert ne lenne valós, hanem mert nagyon is az. Itt tabuk és cenzúra nélkül beszélhetnek a minket körülvevő valóság sokszor rejtett oldaláról – hiszünk benne, hogy csak így érdemes.
A bőrgyógyász szakrendelők várótermeiről fixa idea, hogy minden négyzetcentijük fertőző, a bőrgyógyászok pedig minimum furák, hogy mások ótvaros bajaival foglalkoznak. Mik a legnagyobb tévhitek és előítéletek a bőrgyógyászattal, bőrgyógyászokkal kapcsolatban?
Már ebben az ótvaros szófordulatban is benne volt, milyen viszolygással gondolunk valakire, akinek bőrbetegsége van. Ráadásul egy váróterem, ahol többen vannak, maga a pokol hetedik bugyra sokak szemében. A páciensek nem mernek leülni, könyökkel nyomják le a kilincset, nehogy elkapjanak valamit, és nem kivétel ez alól a magánrendelés sem. Pedig gondoljanak csak bele, én minden nap ott dolgozom, és ha olyan fertőző betegségek lennének ott, amik ilyen könnyen elkaphatók, folyamatosan beteg lennék valamitől. Nagyon eltúlzott a betegek részéről ez a félelem, még akkor is, ha tudjuk, egyes betegségek könnyű elkapni, például a bárányhimlőt, ami cseppfertőzéssel terjed.
Az ótvar és a rühesség egyébként is gyakori bőrbetegségnek számítanak, sokan nem is gondolnák, mennyire.
Megjelenésük teljesen független az egyén társadalmi státuszától, iskolázottságától, szociális helyzetétől, rühességet akár a tömegközlekedés plüss üléseitől is el lehet kapni, ótvart pedig egyszerű borotválkozástól, ha megvágjuk magunkat. Ráadásul ezek a betegségek egészen egyszerűen diagnosztizálhatók, a páciensek mégsem akarják elhinni, tiltakoznak ellene, hiszen a magyar nyelvben negatív jelentéshalmaz rakódott rájuk. Van, hogy ilyenkor hosszasan kell győzködni a beteget, higgye el, ez a helyzet, és ne aggódjon, van rájuk megfelelő gyógymód. Igaz, tehetném azt is, hogy a latin nevükön nevezem őket, otthon azonban egész biztosan rákeres a neten, és ha ott olvassa, biztos, hogy engem fog hülyének nézni. Szerencsésebb tehát megfelelően elmagyarázni a helyzetet.
Rólunk, bőrgyógyászokról egyébként is azt gondolják, hülyék vagyunk. Így vannak ezzel a laikusok és az orvostársadalom is, mondván, mi nem értünk semmihez, csak felírjuk a piros és kék kenőcs valamelyikét és nem csinálunk semmit. Hozzáteszem, sajnos én is ismerek borzasztó bőrgyógyász kollégákat, az ilyen általánosítás azonban mégiscsak túlzás és sértő is.
Vannak lehetetlen időpontban telefonáló betegek, éjjeli telefonhívások semmiségek miatt?
Nem telefonálnak, bejönnek. Egyszer nyáron egy nő bikiniben és strandkendőben jelent meg a szakrendelésen, mondván, hogy elindultak a strandra, de piros volt a hónalja, hát, gondolta beugrik, nézze már meg valaki, mitől lehet. Nem kell hozzánk kisestélyiben jönni, de az ilyen slendriánság mégiscsak túlzás.
Az igazán megdöbbentő esetekkel azonban az ügyeletet vivő kollégák találkoznak. Rendszeresen mennek páciensek az éjszaka közepén is egyszerű bőrgomba miatt, tehát olyan betegségekkel, amik egyértelmű, hogy már régebb óta fennállnak, és lett volna lehetőségük időpontot kérni szakrendelésre is.
Tudják, hogy ilyenkor nem kell várni, napközben különben sincs idejük, a TB-t meg fizetik, úgyhogy ez jár nekik. Ha pedig mindezt szóvá teszik, garantált, hogy balhét csinálnak belőle.
Ilyenkor, a nyári időszakban a kullancscsípés még, ami miatt éjjel kettőkor is képesek felkeresni az ügyeletes kollégát. Nem tudom megérteni, miért nem merik eltávolítani a kullancsot, ehhez tényleg nem kell orvos, ráadásul számít az időfaktor is, minél tovább marad a bőrben, annál nagyobb az esélye, hogy valamilyen fertőzést juttat a szervezetbe. Éppen ezért mondjuk azokat az orvosokat sem értem, akik küldik egyik helyről a másikra a kullancscsípéses beteget, ahelyett, hogy fognák és kivennék, ha már ő maga nem meri. Volt, hogy a bőrgyógyászati ügyelet volt a harmadik hely, ahová továbbküldték a beteget. Azért ez is botrány.
Képünk illusztráció – fotó: getty images
A bőrgyógyászat és a nemibeteg-gyógyászat kéz a kézben jár. Mennyire szoktak zavarban lenni, mentegetőzni a betegek a rendelésen?
Ha intim területet érint a panasz, a mentegetőzés mindennapos: nem szőrtelenítettem, “nem úgy készültem”. Persze mindig elmondom, hogy higgye el, nekem ma már ő a sokadik páciensem,
garantáltan nem fogok emlékezni rá, hogyan nézett ki intim tájékon.
Pont mint a nőgyógyászoknál, de mondhatnám a kozmetikusokat is. Kiütéses bőrproblémáknál a hölgyek körében nagy sláger a vécédeszka, vagy a nyilvános illemhelyiség használata, mint indok, hogy próbált nem ráülni, de úgy tűnik, mégsem sikerült, felfröccsent a víz, vagy férfiak esetén, hogy építkezésen dolgozik, vagy hétvégén lomtalanítottak és biztosan ott kapott el valamit. Nemi betegségeket azonban ilyen módokon elkapni szinte lehetetlenség és ha megvizsgálom őket, nyilván tudom, hogy más ok húzódik a háttérben.
Gyakran borzasztó zavarban vannak, amit igyekszek oldani, megnyugtató helyzetet teremteni, néha azonban én is keresem a szavakat, mit is válaszolhatnék. Volt egy fiatal férfi betegem, akinek fizikális prosztata vizsgálatot kellett elvégezni. Ott volt az asszisztensem is, épp készítettük elő a vizsgálatot, a beteg is elhelyezkedett, majd egyszer csak hátrafordul, én állok a vazelinnel az ujjamon, és azt mondja: “Doktor úr, legközelebb ha ilyet tervez, előtte hívjon el vacsorázni.” Értem, hogy csak a feszültségét próbálta oldani, de erre milyen választ várhatott, amivel nem sértem meg?
Annál, ha valaki zavarban van az orvos előtt, talán a szégyenlősség lehet erősebb. Mennyire nehezíti ez meg a vizsgálatokat?
A szégyenlősség a hölgyeknél szokott gondot okozni, férfiaknál kevésbé. Anyajegy-vizsgálatnál például célszerű teljesen levetkőzni, a mellüket azonban folyvást takarják a kezükkel. Megértem a zavarukat, de nekik is meg kell érteniük, nem lesz teljes körű a vizsgálat, ha nem hagyják. De nem is állítom teljesen pucéran magam elé a pácienst, elég, ha először alul, majd felül vetkőzik le, így egy fokkal talán komfortosabb számára a vizsgálat.
Érdekes az is, hogy a középkorú hölgyekből gyakran kibukik, hogy “Ó, maga milyen fiatal”, ettől a korkülönbségtől zavarban vannak, jobban, mint a fiatalok, vagy az öreg nénik. Persze van, aki egyáltalán nem szívbajos, volt már olyan nemi betegség vizsgálatra érkezett hölgy páciensem, akinek csak deréktól lefelé kellett volna levetkőznie, de ő teljesen pucérra vetkőzve pattant fel a vizsgálóasztalra. Hirtelen meglepődtem rajta, de ha neki így a jó, fő, hogy a vizsgálatot el tudtam végezni.
Milyen gyakori az öndiagnózissal érkező, Google-orvosra hivatkozó páciens?
Napi szinten érkeznek a vélt betegségükből felkészült páciensek. Sláger, hogy a leszakadt anyajegyükről meggyőződéssel állítják, hogy elrákosodik, mert elolvasott ezt-azt, amitől megijedt. Éjjel egykor is képesek bejönni az ügyeletre is emiatt, holott jó lenne tudni, hogy szerencsére annak mondhatni nulla az esélye, hogy egyszeri ilyen alkalom miatt bármi probléma kialakuljon.
Gyakori az is, hogy jönnek valamilyen bőrkiütéssel, ami a nemi szerveket érinti csak, de gyanakodnak mindenre, az öblítőtől a szappanon át a testápolóra, holott ilyen esetben a kiütés mindenhol kialakulna, ahol az adott anyag érintkezik a bőrrel. Valószínűbb akkor már az óvszer, a síkosító, vagy esetleg az intim mosakodó.
Néha egyébként egészen elképesztő, milyen diagnózisokat állítanak fel a betegek. Az eddigi legdurvább esetem volt, mikor a rendkívül jól szituált anyuka a rendkívül jól szituált kamasz lányával érkezett hozzám és elmondta, hogy férgek petéztek a kislánya köldökébe, és már teljesen tanácstalan, miként lehetne eltávolítani azokat. Elmondta, hogy már mindent megpróbáltak, de nem távozik a féreg, ami ekkorra már gyanús volt nekem. Megkértem a kislányt, hogy húzza fel a pólóját, hogy megvizsgálhassam. Az állítólagos féreg egy hatalmas, darabos köldökkosz volt. Én is zavarba jöttem a helyzettől, hogy ezzel hogyan szembesítsem őket, de muszáj volt. Nehezen fogadták el a dolgot, mondván, hogy tisztálkodnak rendesen, amit én készséggel elhiszek, de egy megkeménykedett köldökkosz az bárhogyan is nézem, nem féreg.
